2009. július 17., 12:342009. július 17., 12:34
Rájött erre a giurgiui püspökség is, minden bizonnyal ennek tudható be, hogy 750 ezer lejt fizetett egy vámtiszt luxusvillájáért, hogy ott rendezze be legújabb kolostorát. Az ötlet jó, hisz az a híveknek is alapvető érdeke, hogy az üdvözülésükért ügyködő egyházi személyzet jó fizikai és szellemi állapotban legyen. Hogy is nézne már ki az, ha a hívő görögkeleti polgár elmenne gyónni, aztán a sötét, középkori állapotokat idéző cellában sínylődő egyházfi a sanyarú körülmények miatt szakszerűtlenül oldozná fel, ő meg minden bűnbánat ellenére mehetne a pokolba?
Szóval teljesen érthető, hogy a klerikális oldal sem veti meg a luxust. Az a lehető legtermészetesebb, hogy egy kolostorhoz úszómedence is tartozzék, hiszen az egyház szolgái számára nem csupán a lelki, de a testi megtisztulás is fontos kell hogy legyen. Amúgy pedig a medencét abszolút praktikus célokra is föl lehet használni: szentelt vízzel feltöltve kitűnő helyszínül szolgálhat a keresztelők számára.
Mint ahogy a többi luxuscikknek is megvan a maga helye. A két személyautó mindenképpen jól jön, hiszen a hívek adományozó kedvében sem lehet a végletekig megbízni, így néha az atyáknak-anyáknak is be kell ugraniuk a közeli bevásárlóközpontba egy-két alapvető dologért, például koktélernyőért vagy pezsgősvödörért.
A Land Rover terepjáró haszna szintúgy vitathatatlan: a nehéz terepviszonyok között élő hívek lelki üdvéről is gondoskodni kell, azt meg végképp nem várhatjuk el egy görögkeleti kolostor lakóitól, hogy gyalog vágjanak neki az útnak a téli zegernyében vagy a nyári kánikulában. A gépkocsipark koronája, a Hummer terepjáró szükségességéhez pedig aztán végképp nem férhet kétség. Közismert, hogy ezt a járművet az amerikai hadseregben rendszeresítették a veszélyes vidékeken való személyszállításra.
Márpedig manapság, a felvilágosult huszonegyedik században jól jön egy ilyen, hiszen bármelyik fa vagy szikla mögött ott lapulhat egy ateista kommandó, amely alig várja, hogy levadászhassa a szerintük a középkor sötétebbik felét a mai korba is átmentő ortodox egyházfikat. Márpedig e jámbor, önmegtartóztató férfiúkért és nőkért tényleg nagy kár lenne.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.