Elkezdõdött hát a jövõ évi országgyűlési választások elõtti regisztráció az újonnan honosultak számára. Vannak, akik szerint ezzel válik teljes jogúvá az állampolgárság, hiszen így Magyarország minden polgára lakhelytõl függetlenül élhet egyik legfontosabb állampolgári jogával.
2013. augusztus 06., 08:112013. augusztus 06., 08:11
Ugyanakkor továbbra is léteznek olyanok, akik szerint a határon túliaknak nem kellene beleszólniuk az anyaország belpolitikájába, mivel a választás következményei õket nem érintik közvetlenül. Bár ezzel az érveléssel szemben is megfogalmazhatóak erõs ellenérvek, bizonyos mértékig legitimnek tekinthetõ.
Ellentétben azzal a hozzáállással, amelyet több ellenzéki párt és hozzájuk közel álló sajtóorgánum tanúsít, és amelynek lényege, hogy a határon túliak levélben történõ szavazása a választási csalás melegágya, amelynek révén a kormány be kívánja betonozni a hatalmát. Ezzel ugyanis meglehetõsen erkölcstelen módon – igaz ugyan, hogy a közvélekedés szerint a politika amorális, de ennyi moralitás talán számon kérhetõ – kriminalizálják a határon túli magyar közösséget is, amelyet „cinkosként\" tüntetnek fel az általuk vizionált csalásban, bár „bűnük\" csak annyi, hogy élni fognak állampolgári jogukkal és voksolnak.
Holott a felmérések ma azt mutatják, hogy a kormányoldal még akkor is kényelmes gyõzelmet érne el, ha létrejönne az ellenzéki összefogás. Viszont valószínűleg épp ezért az Együtt–PM és a hozzá csatlakozó MSZP már elõre mosná kezeit a várható vereség miatt, és megpróbál bűnbakot keresni. A választási csalás vádja régi eszköz, de az azért meglehetõsen durva, hogy nem csupán a kormányt vádolják, hanem egy egész, több százezres közösséget próbálnak meg befeketíteni már jó elõre, ellenszenvet szítva ellenük az anyaországiak körében.
Mintha továbbra sem értenék, hogy nem homogén maszszáról van szó, hanem felnõtt emberekrõl, akik semmivel sem jobban befolyásolhatók, mint az anyaországiak, és megvan a saját politikai véleményük. Persze a felmérések azt mutatják, hogy a jelenlegi kormányoldal lényegesen népszerűbb a körükben – ám az ilyen húzásokkal az ellenzéki pártok további akadályokat gördítenek annak az útjába, hogy a határon túli polgárok jó érzéssel rájuk szavazhassanak.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
A bukaresti koalíciós pártok közötti vagdalkozásokat elnézve egyre inkább az az érzése az embernek, hogy a Szociáldemokrata Pártnak (PSD) sikerült feltalálnia egy sajátos politológiai hibridet: az ellenzéki kormánypártot.
Valljuk be, nem túl gyakori, hogy egy ország államfője és miniszterelnöke a nyilvánosság előtt kijelentse: megszavazná országa államiságának felszámolását.
A román külpolitika, illetve tágabb értelemben vett stratégia állapotát kiválóan tükrözi Ilie Bolojan miniszterelnök Venezuelával kapcsolatos kijelentése, miszerint az ottani események kapcsán Románia az EU-val megegyező álláspontot fog képviselni.
Közhellyé vált, hogy a gépkocsi már nem luxus, a megfelelő tömegközlekedési alternatívák nélkül alapvető szükségletté vált a mindennapokban. Egy olyan jog, amelynek szükségességét sok esetben nem lehet vitatni, viszont nem alanyi jog. Tenni kell érte.
Január 3-a, vagyis a venezuelai elnök mandátumának idő előtti lezárultát eredményező amerikai „rendészeti akció” óta a maga teljes valójában csodálható meg a 19. századi Monroe-elv áramvonalas, a 21. század követelményeihez igazított 2.0-s verziója.
Persze némi joggal vetheti fel bárki, hogy miközben Romániában az alkotmánybíróság a PSD hathatós közreműködésével éppen alkotmányos válság kirobbantásán ügyködik, miért lamentál valaki boomerbe oltott X-generációsként néhány zenecsatorna bezárásán.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!