Elkezdõdött hát a jövõ évi országgyűlési választások elõtti regisztráció az újonnan honosultak számára. Vannak, akik szerint ezzel válik teljes jogúvá az állampolgárság, hiszen így Magyarország minden polgára lakhelytõl függetlenül élhet egyik legfontosabb állampolgári jogával.
2013. augusztus 06., 08:112013. augusztus 06., 08:11
Ugyanakkor továbbra is léteznek olyanok, akik szerint a határon túliaknak nem kellene beleszólniuk az anyaország belpolitikájába, mivel a választás következményei õket nem érintik közvetlenül. Bár ezzel az érveléssel szemben is megfogalmazhatóak erõs ellenérvek, bizonyos mértékig legitimnek tekinthetõ.
Ellentétben azzal a hozzáállással, amelyet több ellenzéki párt és hozzájuk közel álló sajtóorgánum tanúsít, és amelynek lényege, hogy a határon túliak levélben történõ szavazása a választási csalás melegágya, amelynek révén a kormány be kívánja betonozni a hatalmát. Ezzel ugyanis meglehetõsen erkölcstelen módon – igaz ugyan, hogy a közvélekedés szerint a politika amorális, de ennyi moralitás talán számon kérhetõ – kriminalizálják a határon túli magyar közösséget is, amelyet „cinkosként\" tüntetnek fel az általuk vizionált csalásban, bár „bűnük\" csak annyi, hogy élni fognak állampolgári jogukkal és voksolnak.
Holott a felmérések ma azt mutatják, hogy a kormányoldal még akkor is kényelmes gyõzelmet érne el, ha létrejönne az ellenzéki összefogás. Viszont valószínűleg épp ezért az Együtt–PM és a hozzá csatlakozó MSZP már elõre mosná kezeit a várható vereség miatt, és megpróbál bűnbakot keresni. A választási csalás vádja régi eszköz, de az azért meglehetõsen durva, hogy nem csupán a kormányt vádolják, hanem egy egész, több százezres közösséget próbálnak meg befeketíteni már jó elõre, ellenszenvet szítva ellenük az anyaországiak körében.
Mintha továbbra sem értenék, hogy nem homogén maszszáról van szó, hanem felnõtt emberekrõl, akik semmivel sem jobban befolyásolhatók, mint az anyaországiak, és megvan a saját politikai véleményük. Persze a felmérések azt mutatják, hogy a jelenlegi kormányoldal lényegesen népszerűbb a körükben – ám az ilyen húzásokkal az ellenzéki pártok további akadályokat gördítenek annak az útjába, hogy a határon túli polgárok jó érzéssel rájuk szavazhassanak.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Sebastian Burduja volt energiaügyi miniszter a jelek szerint mindent elkövet azért, hogy elnyerje a Dan Tanasă leglelkesebb követője címet.
Szemléletes szlengkifejezéssel élve az elmúlt napok drónincidenseivel Putyin elnök bekóstolta a NATO-t, a katonai szövetség pedig a hurrápotimista kommentárok ellenére nem vizsgázott a legfényesebben, miközben az ukrajnai háború tovább eszkalálódott.
Egyre több sebből vérzik a Bolojan-kormány reformcunamija minden fronton, amivel az elszabadult román államháztartást próbálja rendbe hozni. Az a legnagyobb baj vele, hogy kivitelezéséhez nincs meg a társadalom nagyobb részének a támogatása.
Talán nem vagyunk egyedül azzal, hogy inkább azon lepődtünk volna meg, ha az EB elfogadja a nemzeti régiók támogatásáról szóló erdélyi kezdeményezést. Így nem is csodálkozunk azon, hogy a testület lesöpörte az asztalról a projektet.
A várakozásoknak megfelelően túlélte ugyan a bukaresti kormány a bizalmatlansági indítványokat, ám a társadalmi és koalíciós feszültségek továbbra is próbára teszik a kabinetet. Ezen belül Ilie Bolojan alatt erősen inog a miniszterelnöki szék.
Példás, dicséretes reakciók egész sorát váltotta ki a napokban Bukarestben történt sajnálatos incidens, amelynek során egy fiatal rasszista indíttatásból rátámadt egy bangladesi ételfutárra.
Olyan az ukrajnai rendezés ügye, mint egy hullámvasút: egyszer a Donald Trump által szorgalmazott béke lehetősége repít a magasba, máskor a tűzszüneti megállapodás látszólagos esélytelensége taszítja mélybe a világot.
Egyszerre szimbolikus és ironikus, hogy a rendszerváltás Romániájának meghatározó alakja, Ion Iliescu még halálában is, 36 évvel az 1989-es események és 21 évvel a politika első vonalából való kikerülése után még mindig releváns tényező.
Elöljáróban szögezzük le: az emberek többsége a jövedelme mértékétől függetlenül általában elégedetlen annak összegével, a méltányos nyugdíjhoz való jog pedig mindenkit megillet.
Elöljáróban be kell vallanom, megnyugvással tölt el, hogy – enyhén szólva – gyér érdeklődés övezte az „új messiás” (igen, így kisbetűvel) erdélyi útját.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!