2009. március 31., 11:102009. március 31., 11:10
Jogosan tette, hiszen a moldovai határőrök a chişinăui kommunista rezsim nyilvánvaló utasítására, politikai megfontolásból korlátozták az uniós polgárok szabad mozgását, ami a közös európai családba áhítozó ország esetében súlyosbító körülmény. Különben a moldovaiak packázása mögött egyértelműen az áll, hogy a hét végén volt a 91. évfordulója Románia és az 1991-ben alakult Prut menti köztársasággal azonos Besszarábia egyesítésének, ami az önálló államiságot hirdető, és Nagy-Románia eszméjét üldöző chişinăui kommunisták szemében vörös posztó.
Vladimir Voronin államfő rezsimjét az is aggasztja, hogy romániai politikai körök befolyásolhatják a hét végén rendezendő parlamenti választások kimenetelét, éppen ezért nemkívánatosak a demokratikus ellenzékkel szimpatizáló román vendégek.
Osztozunk tehát a felháborodásban, még akkor is, ha a román hatóságok képmutatóak. A Sólyom László március 15-i erdélyi látogatását akadályozó Bukarest ugyanis saját bőrén tapasztalja, milyen, amikor egy szomszédos ország packázik a polgáraival. Vagyis azt kapja, amit megérdemel. Miközben a román diplomácia, élen Traian Băsescu államfővel, minden követ megmozgatott, hogy a magyar államfő ne biztosítsa támogatásáról a helyszínen a székelyföldi autonómiatörekvést, a chişinăui hatóságok elsősorban azokat igyekeznek távol tartani, akik a román–moldáv újraegyesítést szorgalmazzák.
Vagyis mindketten korlátozzák a szólásszabadságot, és bizony kevésen múlt, hogy Moldovához hasonlóan Románia is a „nemkívánatos elemekkel” szembeni határzár módszeréhez folyamodjon a Sólyom-incidens során. Már csak a precedens miatt is reméljük, hogy a bukaresti hatóságok – különösen Băsescu – elmerengenek a moldovaiakkal történt afféron, és hasonló esetekben nem követik el ismét saját és Pruton túli testvéreik arcátlan tettét.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok