VEZÉRCIKK – Az öreg kontinens döntéshozói nem akarnak hallani az őshonos nemzeti kisebbségek problémáiról.
2016. május 11., 20:132016. május 11., 20:13
Az egyetemes emberi értékek és jogok megingathatatlan védelmezőjeként tetszelgő Európai Unió döntéshozó, ellenőrző szerve után a közösség legfőbb igazságszolgáltatási intézménye is megerősítette ezt. A Székely Nemzeti Tanács polgári kezdeményezése ügyében hozott bírósági ítélet fájó-bosszantó indoklása szerint ugyanis a régiók sajátos etnikai, kulturális, vallási vagy nyelvi jellemzőinek fennmaradása nem olyan közös cél, amely uniós szintű jogalkotást követel.
A luxembourgi döntés megalapozottnak nyilvánítja az Európai Bizottság elutasító magatartását, melyet az RMDSZ hasonló témájú kezdeményezése kapcsán is konokul tanúsított. Rendkívül aggasztó, kiábrándító, hogy miközben a nemzetközi szervezetek számtalan közös nyilatkozatban, chartában, szerződésben hangoztatják a kisebbségvédelem fontosságát, a tagállamok által büszkén felvállalt – a gyakorlatban persze csak ajánlásként megfogalmazott – kirakat-előírásokra még az uniós szervek is magasról tesznek.
Az SZNT az EU rendkívül „felkapott”, úgynevezett kohéziós politikájába szeretné beépíteni a kulturális, nyelvi identitás révén elkülönülő régiók felkarolását. Elvileg jó helyen kopogtatott, hiszen ez az átfogó fejlesztési stratégia többek között éppen a régiók sajátosságainak kiaknázásáról szól. Csakhogy Brüsszelt kizárólag a gazdasági mutatók, lehetőségek érdeklik. Bár a keretegyezmények a kisebbségek kultúrájának, identitásának megőrzésére köteleznek, és elítélik a szándékos asszimilációt, az Európai Bizottságot és az EU bíróságát nem érdekli, hogy például a Székelyföld jelenlegi és tervezett „fejlesztési régiós” besorolása, „nem létezése” milyen elnyomó hatást gyakorol az ott élő magyarokra. Ez már az állam belügye, a lényeg, hogy nőjön a GDP.
A romániai magyar közösség polgári kezdeményezéseivel is azt bizonyítaná, hogy hisz az Európai Unióban, annak alapelveiben, jogrendszerében és igazságszolgáltatásában. Brüsszelben, Strasbourgban, Luxembourgban viszont még mindig nem hisznek nekünk. Ezt nevezik tarthatatlan állapotnak – még mindig jobb lenne, ha Európa engedne.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!