2009. március 26., 11:202009. március 26., 11:20
A több erdélyi megyét is érintő jogosítványbotrány után tegnap a belügyminisztérium belső hírszerzésének vezetőjére került sor, így az embernek az az érzése támadhat, hogy az ország összes korrupt hivatalnoka ennél a tárcánál talált munkát. Ami persze egyáltalán nincs így: bár tény, hogy jellegénél fogva a belügyminisztérium azon intézmények közé tartozik, amely különböző szervei révén napi kapcsolatban van az állampolgárokkal, így gyakoribb, hogy a különböző ügyintézések meggyorsítása érdekében néhány ezer euró vagy a legutóbbi sertésvágásból származó kóstoló is részévé válik a közigazgatási ügymenetnek, vélhetően nem ez a tárca tekinthető a romániai korrupció egyetlen gócpontjának. Az, hogy épp a belügyminisztériumon belüli törvénytelenségekre derült fény, valószínűleg két okra vezethető vissza. Az első ezek közül az, hogy Romániának bizonyítania kell: az országban a bírálatok ellenére hatékonyan működik a korrupcióellenes küzdelem, ezért nincs szükség arra, hogy az Európai Bizottság fenntartsa az ország igazságszolgáltatási rendszerének megfigyelését. Így aztán a korrupcióellenes ügyészek menetrend szerint szállítják is a korrupt hivatalnokokat, amivel amúgy nincs is semmi baj. A másik lehetséges ok viszont már súlyosabb, és a kormánykoalíción belüli feszültségekre utalhat. A PDL még mindig nem nyelte le a békát, amit az jelentett, hogy a belügyi tárcát a szociáldemokraták kapták meg – Vasile Blaga korábbi belügyminiszter közölte is, hogy szívesebben töltené be ismét a régi, megszokott tisztséget – , így a Traian Băsescu államfő, korábbi PDL-elnök befolyása alatt álló DNA bevetésével próbálják gyengíteni a PSD pozícióit. Ezzel egyrészt a „koalíciós rivális” ázsióját csökkentik, másrészt talán abban reménykednek, hogy előbb-utóbb mégiscsak megkapják a minisztériumot. Márpedig ez azért jócskán csökkenti a korrupció felgöngyölítésére irányuló igyekezet hitelét.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok