VEZÉRCIKK – Kísérleti nyulakként kezelik a romániai oktatási rendszer packázásainak kitett diáknemzedékeket a minisztériumi berkekben születő „sziporkázó” ötletek, magukat világmegváltónak feltüntető tervezetek.
2016. április 19., 19:392016. április 19., 19:39
Ezek a kezdeményezések időről időre újratervezik a jövőt: elképzelik az iskolát másképp, aztán megint másképp. Sötét labirintusban történő bolyongáshoz hasonlít, ami az egymást a bársonyszékben váltó tanügyi döntéshozók elképzeléseiből kirajzolódik, és ami legtöbbször kétélű és/vagy kedvezőtlen helyzetet teremtene a diák, pedagógus és szülő számára.
Az ügyeletes oktatási miniszter a minap újabb indítvánnyal állt elő: a diákoknak több időt kellene az iskolában tölteniük, és kevesebb házi feladatot kapniuk. Holott az évtizedek óta számtalan melléfogást felsorakoztató rendszer egyik legfeltűnőbb hibája, sokat kárhoztatott „működési elve” épp az, hogy túlzsúfolt tantervekkel és órarendekkel terheli a diákokat.
Vajon mi lenne a garancia arra, hogy az új ötlet nyomán valóban „teljesebb” emberekké válhatnak a felnövekvő nemzedék tagjai? Hiszen jelenleg az iskolában töltött (egy hetedikes esetében például napi 7 órányi!) idő után fáradt, kiégett, elkedvetlenített, kreatív tevékenységre már nem alkalmas kamaszok látnak hozzá a házi feladatok megoldásához. A miniszter ezt ellensúlyozandó úgy fogalmaz, hogy kevesebb házi feladatot kéne kapniuk a gyerekeknek, hogy maradjon idejük „őket kiteljesítő, másfajta tevékenységekre”. Hét-nyolc óra után ugyan mire marad energia? A miniszter azt is hozzáteszi, biztosítsanak meleg ételt a diákoknak az iskolában.
Megmosolyogtató az ötlet, ha arra gondolunk, hogy a tej-kifli program sem működik zökkenőmentesen, például többtucatnyi diák került kórházba az elmúlt hetekben–hónapokban iskolai menü fogyasztása miatt – pedig csupán egyszerűen kifliről és tejről volt szó. Akkor mi lenne a helyzet a napi meleg étellel a jelenlegi romániai viszonyok közepette? És mi lenne a pedagógusokkal? Még több időt kellene az iskola falai közt tölteniük, még többet dolgozniuk kevés bérükért?
Hétfőn például épp azért tüntettek Bukarestben, mert a kormány nem fogadta el a közszféra alkalmazottainak béremeléséről szóló törvénytervezetet, és kifogásolják, hogy a jelenlegi bérezés nem ösztönzi megfelelően őket, nem veszi figyelembe a teljesítményüket. Ez történik a tanügyben: légből kapott ötletek, kidolgozatlan tervek, általános elégedetlenség. A diák és pedagógus pedig kísérleti nyúl marad egy homályos tanügyi labirintus felszereletlen laboratóriumában. Ahol újabb meg újabb „iskola másként”-tervezetek szerint etetik, vizsgálják, ugráltatják, szabályozzák a jövőjét.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!