2011. március 24., 09:552011. március 24., 09:55
S még csak nem is azért, mintha sok mindenben nem adnék igazat nekik, hanem azért, mert valamitől a módszereik irritálnak. Emiatt hiába futok neki akárhányszor kőkemény elhatározással, hogy „de márpedig” meg „most aztán”, illetve „csak azért is” kihegyezem a cikket a háborgók vagy az elégedetlenkedők javára, mert az első próbálkozásnál visszapattan a jó szándékom, mint a gumilabda a falról. Már hogyisne, amikor szinte napra pontosan valószínűsíteni lehetne az évente időszakonként ismétlődő „közbirtokossági fesztivált” a faluban, ami rendszerint a hóolvadáskor veszi kezdetét, s úgy „pityókaültetés” környékén elcsitul.
A köztes időszakban mélységes csend övezi a témát, és újságíró legyen a talpán, aki mondjuk, „sarjúkaszáláskor” – városon nyaralási időszakban – ki tudna csikarni egy aprócska nyilatkozatot a minden kora tavasszal ismétlődő „fesztivál” hangadóinak bármelyikéből. Furcsamód „PR-szövegük”, sőt a „brandjük” sem változott alapjaiban az elmúlt időszakban, legfeljebb annyi eltérés mutatkozik egyik „feszttől” a másikig, hogy amikor a polgármestert sátánfajzatnak címkézik, akkor a közbirtokossági elnököt az elhíresült arab terroristához hasonlítják. Egyébként egyformán elvetemült gazembernek próbálják beállítani mindkettőt, akik kijátsszák, átverik, megrövidítik a gyanútlan tagságot.
Érdekes az is, hogy a kezdetekben lelkes és népes támogató/szurkoló-tábor mára igencsak megfogyatkozott, mindössze 15–20 munkanélküli és nyugdíjas vívja a szélmalomharcát éjt nappá téve a székházban, miközben az alkalmazottak nemcsak az ők, hanem a többi, több mint kétezer nem acsarkodó tag érdekében is próbálják végezni a mindennapi munkájukat. De az elején élénken kíváncsiskodó és mindenről véleményt alkotó falusi értelmiség is belefásult a menetrendszerűen ismétlődő műbalhéba, legfeljebb annyit vetnek oda foghegyről a feltett kérdésre: „valaki hátulról pénzeli őket...” Sőt a helyi sajtó is egyre rezignáltabban reagál megkeresésükre, főleg mióta szétfutott a híre, hogy az egyik szerkesztőtől afelől érdeklődtek: „vajon balhénak elég lenne-e a központi sajtó számára, ha a székházban összetörnének néhány széket?!” Kár is tovább szaporítani a szót: kilóg itt a lóláb, uraim...
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
szóljon hozzá!