VEZÉRCIKK – A szurkolókat és a szakembereket is megosztó, skizofrén állapotot teremtett a hazai élvonalbeli labdarúgó-bajnokságban a Steaua körüli márkavita.
2017. április 05., 23:392017. április 05., 23:39
Különösen azóta, hogy George Becali futballklubját már hivatalosan is FCSB néven jegyzik, miközben a legfelsőbb bíróság 2015-ös döntése miatt a csillagos emblémát „visszaszerző” katonai sportklub (CSA) újjáélesztett labdarúgó-szakosztálya még csak a negyedik osztályban való szerepléssel kacérkodik.
Miközben a harmincmillió euróra becsült jelkép és név használati joga elsősorban a szurkolók szempontjából mérvadó, a dicsőséglista birtoklásának már sport- és gazdasági tétje is van. Emiatt is öntött olajat a tűzre Răzvan Burleanu, a Román Labdarúgó-szövetség (FRF) elnöke, amikor kijelentette, hogy a Steaua történelmi sikereit – így az 1986-os BEK-győzelmet is – változatlanul a piperai üzletember alakulatának tulajdonítják, mint ahogyan szerinte az UEFA is hasonlóképpen fog eljárni. Ez a nemzetközi kupasorozatok szempontjából óriási jelentőséggel bír, hiszen a „futballértéket” számszerűsítő rangsorokban az ország koefficiensén túl a klubok teljesítményét is figyelembe veszik a kiemelésekkor. A 2018–2019-es szezonban várható változások miatt pedig hatványozottan megnő az egykori sikerek jelentősége a Bajnokok Ligája sorsolásain.
A szurkolók egy része úgy tekint a dicsőséglistára, mint a márka szerves részére, ezért fejét vennék az FRF első emberének az elhangzott állásfoglalás miatt, miközben a BEK-győzelmet ugyancsak magáénak tulajdonító CSA szerint az FCSB immár jogtalanul szerepel a Liga 1-ben. Tény viszont, hogy a márkavita kirobbanásáig megkérdőjelezetlenül a Becali-csapatot tekintették a Steaua jogutódjának. Arról lehet vitatkozni, korábban hogyan történhetett meg egy most törvénytelennek ítélt szerződéskötés, vagy hogy az együttes múltja nélkül a piperai üzletember sikeres lehetett volna vagy sem, de az vitathatatlan, hogy Becali klubja 2004 után is hozzájárult a romániai labdarúgás nemzetközi sikereihez, és azzal párhuzamosan növelte az ország UEFA-koefficiensét.
Ezeket a Steaua néven elért eredményeket a jövőbeni bírósági döntések sem törölhetik el – ugyanakkor a mostani skizofrén helyzet is részese marad annak a romániai labdarúgásnak, amely modernkori sikerek hiányában a múltbéli dicsőségekből táplakozik, és felemészti azt, amit voltaképp nem egy név, hanem tucatnyi futballista és szakember hagyott örökségül.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok