VEZÉRCIKK – Politikusi önkritikából és megvilágosodásból egyaránt nem volt hiány az elmúlt napokban.
2017. április 23., 22:462017. április 23., 22:46
Előbbire Raluca Turcan, a Nemzeti Liberális Párt (PNL) elnöke szolgáltatott példát, amikor Kolozsváron töredelmesen bevallotta: egyes esetekben alakulata sem kormányozna okosabban a jelenlegi kormánypártoknál. Amiben nagy adag igazság rejlik, a valamikor szebb napokat látott, jelenleg ellenzékben politizáló alakulat leginkább céltalanul bolyongó hajóhoz hasonlít, amelynek nemhogy az ország jövőjéről, de saját céljairól sincs a leghalványabb elképzelése.
Hűen illusztrálja a nevében liberális, tettei és megnyilvánulásai alapján viszont inkább ideológiák furcsa masszájának nevezhető párt berkeiben uralkodó zűrzavart a kisebbségek egészségügyi anyanyelvhasználatát elősegítő törvénnyel szembeni hozzáállása is. Miután a PNL honatyái a parlamentben megszavazták az indítványt, ugyanezek a képviselők megtámadták az alkotmánybíróságon a jogszabályt, vagyis gyakorlatilag saját maguknak mondtak ellent. Ugyanakkor nem hallgatható el, hogy a PNL – vele együtt pedig a másik két ellenzéki alakulat – következetlensége nagy adag kisebbség-, kifejezetten pedig magyarellenességgel párosul, ezt az említett törvénnyel történt packázás egyértelműen alátámasztja.
Amúgy az elmúlt 27 év tapasztalata is arra int, hogy a román pártok és politikusok egyike sem magyarbarát, valamennyien akkor hajlandóak engedményeket tenni, jogokat biztosítani a romániai magyaroknak, amikor politikai érdekük fűződik ehhez. Így volt ez a jobb- és a baloldal, Năstase és Băsescu, Ponta és Boc idején egyaránt. Éppen ezért furcsa az RMDSZ mostani felismerése, miszerint az alakulat egyedül az erdélyi magyarokra számíthat, hiszen ha nem köti adott szó vagy politikai alku valamely bukaresti párthoz vagy koalícióhoz, akkor egyformán keresztbe tesznek neki és az általa képviselt közösségnek.
Kelemen Hunor rájött, hogy a román politikában nem feltétlenül a magyar közösség barátai azok, akik néha elmennek a Székelyföldre. Amiben tökéletesen igaza van, csakhogy miközben a szövetségi elnök az alkotmánybírósági óvás miatt érzett – amúgy teljesen jogos – haragjával mindenekelőtt Traian Băsescut célozta, ne feledjük: a Kelemen meghívására 2014-ben Nyergestetőre látogató Victor Pontáról kiderült, hogy még annyira sem barátja a magyaroknak, mint a volt államfő. Érthető, hogy az RMDSZ magyarázni és indokolni igyekszik a szociáldemokratákkal kötött parlamenti megállapodást, viszont gyerekes, ahogy közben rácsodálkozik az ellenzék kisebbségellenes obstrukciójára. Holott fordított esetben a PSD ugyanígy cselekedne. Ahogy tette azt például az Ungureanu-kormány megbuktatásával, a MOGYE-törvény apropóján...
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok