JEGYZET – Az idei július nem cáfolt rá népies becenevére, igazi katlanidőket élünk: az évről évre elviselhetetlenebb hőség, a várva várt zivatarok pillanatnyi öröme után a mindent elárasztó vízözönnel való küszködés pokollá teszi a nyarunkat.
2016. július 19., 19:312016. július 19., 19:31
És nem elég az időjárás okozta kínszenvedés, egy nap különbséggel két olyan szörnyűség történt tágabb környezetünkben, hogy túltett a leginkább hajmeresztő előrejelzéseket kedvelő időjósok fantáziáján is. Nem sokkal a nizzai ámokfutó kiiktatása után olyan bölcselkedőket is hallottam, miszerint vajon van-e külön üzenetértéke annak, hogy a tömeggázolás épp a franciák legnagyobb nemzeti ünnepén következett be, vagy csak merő véletlen?!
Sem merő, sem véletlen: az ámokfutó igenis épp azt a hármas jelszót köpte szembe, ami nemcsak nyitánya volt a legújabb kornak, de alapvető értékeinek meghatározója is. Amióta egyre sűrűbben és egyre több áldozatot követelő terrorcselekményeknek lehetünk – egyelőre még csak közvetett – átélői, azóta az 1789. július 14-ei Bastille-romboló jelszó egyre halványul, s ha így történhetnek az események, talán nem is kell hosszú távra előrelátni ahhoz, hogy a szabadság, egyenlőség, testvériség pusztán átkozódó szitokszóvá váljék. Mert ahol csak egyesek érzik úgy, hogy nekik szabad ismeretlen embereket kényük szerint leöldösni, ott egyenlőségről és testvériségről legföljebb gúnyból lehet beszélni.
A Törökországban elkövetett valós vagy vélt államcsíny nem ugyanaz, mint a nizzai borzalom, legföljebb a sok ártatlan áldozat közös nevezője révén nagyon távoli rokonság van a kettő között. Ez nem egyszeri galádság, hanem beláthatatlan eseménysort elindítható folyamat kezdete. A hamis önkép, a hatalomvágy, mások megszégyenítésére és sárba tiprására érzett felhatalmazottság – sajnos – nem új keletű jelenség. A történelem a legrégebbi időktől kezdve nagyon sok példát ismer, de a sok császár, király és államférfi valójában elenyészően kevés a számtalan és névtelen sok kis helyi zsarnok tömegéhez képest. Ha nem most, a száguldó információk korában történik mindez, talán nem is szerzett volna tudomást a világ az ártatlan áldozatokról, illetve a százával letartóztatott katonai és jogi elöljárókról.
És mindezt pusztán azért, hogy egyetlen ember úgy érezhesse, csakis neki van, neki lehet igaza. Amit feltehetőleg a nizzai kamion sofőrje is érzett, amikor az esemény előtti napokban – a felvételek tanúsága szerint – mintegy főpróbát tartva, többször is végighajtott a tengerparti sétányon.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!