Nehogy halálra unják magukat a hosszú, forró nyárban a szerencsétlen állami költségvetésbõl bérezett páriák, bedobott nekik a kormányfõ egy olyan koncot, amin elrágódhatnak akár az elsõ hóig: a kormány komoly megfontolás tárgyává teszi a teljesítményfüggõ fizetési kategóriák bevezetését.
2013. július 16., 21:142013. július 16., 21:14
Nesze neked köztisztviselés, lesz itt nemulass! Mert az alapelv, a teljesítmény figyelembevétele önmagában nem rossz. Sõt! Csakhogy... Ki, mikor, kinek, miért, mibõl, mennyi teljesítményt fog megállapítani? Na ez lesz a káoszok káosza, olyan érték a sok egyéb zûrzavar között, mint a Koh-i-Noor gyémánt a drágakövek sorában.
Van ugyanis néhány olyan kérdés, amire képtelen vagyok választ találni. Kezdeném például az orvosokkal. Tegyük fel, hogy egy szívsebésznek két héten át egyetlen páciens sem kerül a szikéje alá, mivel a kardiológus sikeresen gyógyítgatja a betegeit, de olyanok is vannak, akik el sem jutnak hozzá, mivel a háziorvos nem valami ultradrága csodaszert ír fel, ami ugyan nem biztos, hogy gyógyít, de az õ gyógyszerkeretének semmiképpen sem árt, hanem olcsóbb, de (talán) hatékonyabb pirulákat. S akkor ez esetben kinek a teljesítménye lesz gyenge? A világhírû szívsebész netán nem is kap majd fizetést arra az egész hónapra, ha senki sem siet megmûttetni a ketyegõjét?!
Vagy a tanár: az lesz-e a teljesítmény, ha az egész osztály – némi elnézéssel, szülõi közbenjárásra tízessel végez majd, vagy ha az igényességét bizonyítandó mindenkit megbuktat az a teljesítményfüggõ tanerõ? A hivatalnoknak akkor lesz-e nagyobb a fizetése, ha néhány perc alatt elintézi az ügyfél dolgait, avagy sétáltatja még jó pár kolléga ablaka elõtt, visszahívja néhányszor, végül pedig azt mondja, hogy ilyen ügy nem is létezik, vagy ha netán mégis, akkor a megoldás csakis virtuális lehet?!
És miközben ezekre a kérdésekre adandó válaszokon töprengtem, beugrott, mennyire jó is, hogy az alkotómûvészek nem az állami költségvetésen élõsködnek. Mert ki tudja, talán a Jókai Mórhoz hasonló nagyprózatermelõket nemhogy megfizetnék, de súlyosan büntetnék, hogy annyi idõre lefoglalják az egyszerû olvasó idejét-türelmét. A festõk sorsára már nem is merek gondolni: sokszorosan számítanák fel nekik az elhasznált vásznat, a sok-sok festéket, rámák aranyozását. S a zeneszerzõk? Jogutódjaik holtig nem szabadulnának az összlakosság fülgyógyításának fizetésétõl, beleértve persze az abszolút hallással születetteket is.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!