Kampánystratégia-változtatásra kényszerítette a számos reklámeszközt betiltó új jogszabály az idei helyhatósági választásokon megméretkező magyar jelölteket is, akik közül így többen a közösségi oldalakon kezdtek meglehetősen agresszív népszerűsítésbe.
2016. június 01., 20:082016. június 01., 20:08
2016. június 01., 22:292016. június 01., 22:29
Az online térben zajló korteskedés keretében kisvideókkal is igyekeznek részvételre buzdítani az erdélyi magyar választópolgárokat a felvételeken szereplő, széles körben ismert és elismert közéleti személyiségek, akik egyértelműen a potenciális szavazók tudtára adják, hogy szerintük kire érdemes voksolni vasárnap.
Meglehet, hogy az egyébként a politikában aktívan részt nem vevő személyiségek kampányba való bevonásának valamilyen szinten mozgósító hatása lesz. Feltevődik viszont a kérdés, hogy vajon visszás-e az, illetve mennyire, hogy tulajdonképpen kampányeszközként nyilvánulnak meg olyan neves, szakmájukban és hivatásukban kimagasló teljesítményt nyújtó személyiségek, akiktől nem biztos, hogy politikai elkötelezettségük megfogalmazását vártuk volna.
Az ilyen típusú fellépésnek több oka is lehet, a részvétel magyarázható baráti támogatási szándékkal vagy éppen köszönetnyilvánításként, de ebben az esetben sem föltétlenül indokolt ez a fajta megnyilvánulás, az érintettek által képviselt terület összemosása egy konkrét politikai alakulattal. Könnyen lehet, jóval célravezetőbb lett volna, ha a témában érdekelt, a buzdítást magánemberként fontosnak tartó művészek az adott párt melletti korteskedés helyett inkább az általános mozgósításra összpontosítanak, és egyszerűen a választásokon való részvételre ösztönzik az erdélyi magyarokat – főként olyan kontextusban, hogy az urnáktól való távolmaradás egy ideje akut probléma.
Eközben a kampányból való elegáns kimaradásra is van példa: a kolozsvári Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál megnyitóján idén egyetlen politikus sem szólalt fel. Nem tudni biztosan, hogy ez a választások miatti döntés volt-e a szervezők részéről, akik ugyanakkor ezúttal is köszönetet mondtak a helyi önkormányzatot is magában foglaló szponzori csapatnak, a korábbi években beszédet mondó polgármester viszont – aki ismét megméretkezik a tisztségért – idén csak a második sorból követte a műsort.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!