JEGYZET – Ha esetleg valaki még nem vette volna észre, akkor most utoljára figyelmeztetném: nálunk minden tökéletes, csodálatos olajozottsággal működik, lépten-nyomon tejben tocsogunk, és már járni is alig lehet a lábbelinkre ragadt rengeteg méztől.
2014. június 01., 19:292014. június 01., 19:29
Egyetlen kicsiny kis hibácska van még, s ha az is megoldódott… Ajjaj, akkor végre felsorakozhatunk a legrégibb és legnagyobb demokráciák mellé, ahonnan aztán ki nem mozdít senki, míg a világ s hét nap! Igen, ez az: a Nap, pontosabban a napfelkelte.
Amivel kapcsolatban senki nem kérdezi, hányra parancsoljuk, mert ha máshonnan nem, hát a költőtől tudjuk, hogy „pontosan, szépen, ahogy csillag megy az égen”. Azt is tudjuk már Galilei és Kopernikusz óta, hogy Földünk még véletlenül sem minden létező világok közepe, hanem fegyelmezett, jó tanulóhoz hasonlóan rója a maga ellipsziseit a Nap körül. Épp csak mi, gyarló emberek látjuk fordítva, mintha körülöttünk forogna minden.
Mintha a Nap szokásos útját Japán tájékán kezdené, araszolna nyugat felé, hét-nyolcszáz kilométerenként produkálva egy-egy óra időeltolódást. Ezt már az elemisták is tudják, aki pedig járt saját lakhelyétől kissé távolabb, maga is tapasztalhatta a különbséget. A könnyebbség kedvéért viszont úgy határoztak, hogy csak nagyon kiterjedt országok határain belül van több időzóna (Oroszország, Egyesült Államok), de például a Nagyvárad és Bukarest közti egyórás eltérést legfeljebb csak az emberi idegrendszer jelzi, az órák nem.
Jó kampányötletnek találta viszont az egyik párt, hogy a közép-európai időszámítás bevezetését kellene szorgalmazni, mert attól lennénk igazi európaiak. És azzal érveltek, hogy 1979-ben Ceauseşcu „tolta” egy órával közelebb Moszkvához az országot, mert… Az indoklás elmaradt, szerencsére. Az egész ugyanis úgy blődség, ahogy van, az egészből annyi igaz, hogy 1979-től vezették be nálunk is a nyári időszámítást.
A tudatlanság nem mentség, csak baj, különösen, ha tömeges a jelentkezése. A párt, amelyik ezt javasolta, elég nagy kudarcot vallott, ezért remélhetőleg elfelejtik az óraállítgatás kérdését. Egyetlen mentségük: feltehetőleg nem ismerik Madách remekét és abból a mondást, hogy „nem a kakas szavára kezd virradni, de a kakas szól, ha virrad”. Más szóval: hiába is kiabálnánk a hét ágra sütő napon, hogy még sötét éjszaka van, attól nem válnánk németekké vagy franciákká soha-soha!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!