2009. június 04., 11:202009. június 04., 11:20
Köztudott, hogy az uniós törvényhozás sokak számára a bukarestinél is távolabbi, elérhetetlen és elvont döntéshozó fórumnak számít, amelynek az állampolgárok többsége nem látja közvetlen hasznát. Mégis figyelemre méltó azonban, hogy egy nemrég, az erdélyi magyarok körében készült közvélemény-kutatás során a válaszadók úgy ítélték meg: az RMDSZ után leginkább az Európai Unió támogatására számíthat a közösség, és csak ezután következett a magyar és a román kormány, az anyaországi és a romániai pártok.
Ebben bizonyára közrejátszik, hogy az elmúlt húsz év során többször bebizonyosodott: brüsszeli politikusoknál értő fülekre találnak a nemzeti kisebbség ama igényei, amelyek iránt a bukarestiek süketnek bizonyulnak. Persze tudjuk jól, hogy az Unió malmai is lassan őrölnek, számos tagállam el sem ismeri, vagy „legjobb” esetben a bevándorlók prizmáján keresztül tekint az etnikai kisebbségekre, éppen ezért sem mindegy, hogy az erdélyi magyarok sajátos gondjait-bajait a magyarországi politikusok tolmácsolják-e odakinn, vagy a közösség legitim, „hús-vér” képviselői személyesen terjesztik elő.
Természetesen igazuk van mindazoknak, akik szerint az RMDSZ és az EMNT között született összefogás nem teljes, nem fedi le teljes egészében a romániai magyar társadalom spektrumát. A joggal elégedetlenek, a távolmaradást fontolgatók azonban nem téveszthetik szem elől: talán a mostani választási eredményen is múlik, hogy lesz-e teljes összefogás a 2012-es romániai parlamenti megmérettetésen.
Arról nem beszélve, hogy bizonyára a csalódottak is szívesebben látnak egy magyar képviselővel több romániait Brüsszelben, mint a kisebbségi közösség sírásására törekvő Nagy-Románia Pártot. Végül nem elhanyagolható szempont az sem, hogy egy példás vasárnapi részvétellel a Kárpát-medencei magyarság arról a békeszerződésről is véleményt mondhat, amelyet éppen 89 évvel ezelőtt írtak alá Trianonban. Ha joginak nem is, erkölcsi felülvizsgálatnak mindenképp kiváló lenne.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok