VEZÉRCIKK – Közel két évvel a megválasztása után az eddig meglehetősen szürke és nehezen észrevehető, a határozott állásfoglalásoktól és cselekedetektől rendszerint ódzkodó – már Tőkés László állami kitüntetésének visszavonását kivéve, amely révén közösséget vállalt a PSD soviniszta lejárató kampányával, és elvadította magától a megválasztásához nagymértékben hozzájáruló magyar szavazókat – Klaus Johannis államfő végre olyan nyilatkozatokat tett, amelyek országos felbolydulást okoztak.
2016. október 06., 22:452016. október 06., 22:45
Egyrészt – némileg sajátosan értelmezve az államfő pártatlanságára vonatkozó előírásokat – egyértelműen hitet tett amellett, hogy Dacian Cioloş jelenlegi független miniszterelnök a választások után is hivatalban maradjon, másrészt felszólította, hogy ha nem is lép be egyik pártba sem, legalább jelezze, melyik párttal szimpatizál. Ezt csak a román belpolitikai életet nem ismerők vagy a javíthatatlanul naiv szemlélők nem értelmezték úgy, hogy a korábban Johannis által vezetett Nemzeti Liberális Párt (PNL) melletti állásfoglalásra szólította a szakértői kormány fejét, aki már volt PNL-vezetésű kormány minisztere, most pedig hitelességével és feddhetetlenségével sokat lendíthetne a párt megtépázott imázsán.
A másik kijelentés még nagyobbat szólt: leszögezte, hogy nem kér fel kormányalakításra olyan jelöltet, akit jogerősen elítéltek, vagy bűnvádi eljárás zajlik ellene. Amivel egyértelműen a választások megnyerésére és a kormányalakításra jelenleg legesélyesebbnek tűnő Szociáldemokrata Párt (PSD) – Liberálisok és Demokraták Szövetsége (ALDE) tandemnek üzent, hiszen Liviu Dragnea PSD-elnököt jogerősen felfüggesztett börtönre ítélték választási csalás miatt, Călin Popescu-Tăriceanu ALDE-vezér ellen pedig bűnvádi eljárás zajlik hamis tanúzás gyanújával.
Johannis kijelentései egyértelműen a hivatalosan még el sem kezdődött parlamenti választási kampányba való beavatkozást jelentenek, az államfő így próbál muníciót biztosítani a felmérésekben igencsak rosszul teljesítő liberálisoknak.
Nyilatkozatával a korrupcióellenes küzdelem élharcosának szerepében tetszelgő államfő ismét csak a kampány egyik legfőbb témájává avatta a korrupciót. Ebben a tekintetben pedig a korrupciós vádak által a PSD-hez hasonlóan nagymértékben érintett liberálisok most lépéselőnyben vannak, hiszen törvénytelen pártfinanszírozással meggyanúsított társelnökük azonnal lemondott, míg a jogerősen elítélt Dragnea továbbra is a PSD élén áll.
Persze nem hisszük, hogy Johannis komolyan gondolta: elkezdhet zsonglőrködni a jelöltekkel a választások után. A célja más volt: hogy ismét emlékeztesse a választópolgárokat, a felmérések szerint jelenleg legnagyobb támogatottságnak örvendő párt legismertebb arcainak jelentős része – beleértve a potenciális miniszterelnök-jelölt pártelnököt, illetve a volt pártelnök-kormányfőt is – vagy jogerősen elítélt bűnöző, vagy éppen bűnvádi eljárás zajlik ellene
Kérdés, mennyire lesz ez hatásos, hiszen nyáron Nagybánya polgárainak többsége úgy választotta elsöprő többséggel újra a város polgármesterét, hogy az éppen előzetesben ült korrupció gyanúja miatt. Mindazonáltal – bármennyire is kampányfogás – Johannis figyelmeztetése mégiscsak a normalitásról szól. Hiszen amúgy egy szóval sem mondta, hogy semmilyen szín alatt nem bízza meg kormányalakítással a szociáldemokraták jelöltjét. Ha feddhetetlen személyt jelölnek, olyat, akit nemhogy nem ítéltek el, de még bűnvádi eljárás sem zajlik ellene, akkor várhatóan gond nélkül megkapja a kormányfői megbízást.
Az más kérdés, hogy a PSD csúcsvezetésében nem sok olyan, országosan is ismert arc van, aki ezeknek a kritériumoknak megfelelne, és alkalmas lenne arra, hogy húzónévként szerepeljen.
A párt csak abban bízhat, hogy a bázisát jelentő dél- és kelet-romániai vidékeken rendszerint gondolkodás és mérlegelés nélkül a PSD-re voksoló törzsszavazók nem is igénylik, hogy ilyen kritériumok szerint válasszák ki a kormányfőjelöltet.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
szóljon hozzá!