2009. február 24., 10:162009. február 24., 10:16
Nakagava Soicsi japán pénzügyminiszter enyhén szólva is fura tévészereplését is próbálta megmagyarázni azzal, hogy nem ittas volt, hanem gyógyszert szedett, s azért nézett ki tökrészegnek, ezzel együtt bocsánatot kért és lemondott, és megy is a pótköltségvetés elfogadása után. Bár a tévéképernyőn keresztül határozottan ittasnak, azaz ne szépítsük, részegnek tűnt a miniszter, még az is lehet, hogy tényleg megfázott a szerencsétlen, és begyógyszerezve állt a kamerák elé. Pár évvel ezelőtt karácsony előtt allergiás lettem valamire, minek következtében kicsi piros pöttyök jelentek meg mindkét karomon, és jobb dolguk nem lévén, hevesen viszkettek.
Háziorvosom megszemlélte, majd megírta a vényt, és azzal bocsátott utamra, hogy ha lehet, pihenéssel töltsem a gyógyszerszedés napjait, mivel a csodaszer hat ugyan, de mellékhatásként aluszékonyságot okoz. A doki megszépítette a helyzetet, nem aluszékony, hanem zombi voltam napokon át. Ködös tudattal jöttem-mentem a házban, aggódó szüleimbe csak azért nem botlottam bele, mert idejében félreálltak az utamból. Szerencsére a csodaszer elfogytával a kis pirosok is eltűntek, de azóta, ha csak meghallom is a csodaszer nevét, heves menekülhetnékem támad.
Saját tapasztalatból kiindulva tehát még azt sem tartom elképzelhetetlennek, hogy a pénzügyminiszter valami hasonló csodaszert szedett be, és ez került a tisztségébe. Mindazonáltal, bármi is történt, belebukott, bocsánatot kért, vette a kalapját és ment. Ki tudja, talán még szerencsésnek is érezheti magát, hogy manapság már nem divat a harakiri…
Bár szép hazánkban a kormányalakítás óta rövid a belügyminiszterek szavatossági ideje, idejét sem tudom, mikor hallottam olyat, hogy valaki bocsánatot két volna azért, amit miniszterként az ország és az adófizetők ellen elkövetett. Talán majd mostantól kezdve, hátha a jó példa is ragadós…
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok