2010. december 24., 10:262010. december 24., 10:26
Már a regény címe is tükrözi ezt a tematikát. A tüske fallikus szimbólum, a vár pedig egy védett, ugyanakkor bevehető, beveendő helyet jelöl. A vár akár lehetne a női vagina is, de mivel ez egy fiúkról-férfiakról szóló mű, ezért egyértelműen az ánuszról van itt szó. Ráadásul a női szereplők akadályozzák, a férfi karakterek viszont segítik azt a folyamatot, hogy a tizenhárom éves fiú „a vén buzeráns” Matula kezére jusson. Ennek nyomán nézzük meg, milyen más gyerekkori olvasmányok okozhatnak maradandó torzulásokat az ártatlan gyermeki lelkületben.
Itt van mindjárt A Pál utcai fiúk, amely egyértelműen ugyanolyan buzeranciára buzdító mű, mint a Tüskevár, sőt. Hiszen már az a tény is mindent elmond róla, hogy a fiúk egymás golyóival játszanak. De még az olyan, látszólag ártatlan művek is káros szenvedélyeket ébresztenek az ifjakban, mint Kittenberger Kálmán vadászkalandjai. E kötetek csak az avatatlan szemlélő számára tűnnek izgalmas történeteknek – valójában a zoofília csíráját hivatottak elhinteni az ifjoncok között. Hiszen gondoljunk csak bele: itt van ez az arc, aki ahelyett, hogy kényelmesen elüldögélne a budapesti kávéházakban, folyton Afrikában lébecol, egy rakás egzotikus állat között. Az, hogy legyilkolássza őket, ne tévesszen meg senkit: ezzel valójában csak a bűnös késztetést kívánja elfojtani magában, de bennünket nem vezet félre.
Hiszen a vadászpuska már önmagában is fallikus szimbólum, a férfiasság meghosszabbítása. Az Egri csillagok pedig egyenesen idegengyűlöletre nevel: hiszen a magyarok ahelyett, hogy vendégszerető, politikailag korrekt európai polgárokhoz méltóan átengednék az egri várat a törököknek, hogy ott döner-dürüm kebabsütőt nyissanak, rendkívüli, zsigeri intoleranciáról tanúbizonyságot téve lemészárolják őket. Ha jobban belegondolok, nincs is olyan gyermekkönyv, amely a kedves felszín alatt ne valami beteg elme devianciáiról szólna. Még szerencse, hogy vannak képzett, értelmes, éles szemű irodalompszichológusok, akik megmentik az ártatlan lelkeket e perverz fertőtől.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
A bukaresti koalíciós pártok közötti vagdalkozásokat elnézve egyre inkább az az érzése az embernek, hogy a Szociáldemokrata Pártnak (PSD) sikerült feltalálnia egy sajátos politológiai hibridet: az ellenzéki kormánypártot.
Valljuk be, nem túl gyakori, hogy egy ország államfője és miniszterelnöke a nyilvánosság előtt kijelentse: megszavazná országa államiságának felszámolását.
A román külpolitika, illetve tágabb értelemben vett stratégia állapotát kiválóan tükrözi Ilie Bolojan miniszterelnök Venezuelával kapcsolatos kijelentése, miszerint az ottani események kapcsán Románia az EU-val megegyező álláspontot fog képviselni.