2008. december 22., 19:162008. december 22., 19:16
A füled is mintha be lenne dugulva, folyton zúg a fejed, ráz a hideg, vagy épp izzadsz, naphosszat folyik az orrod, tüsszögsz, vagy köhögsz, jobb esetben a kettőt egyszerre. Ez az irdatlan állapot a nép hű betegsége, az influenza, hűlés, nátha, ki hogy ismeri. Megelőzni tulajdonképpen lehetetlenség. Hiába öltözöl fel, a levegőben mindig ott van a vírus, ami pillanatok alatt mászik be a bőröd alá. A védőoltás arra jó, hogy nem dönt ágynak a betegség. Ha mégis, akkor majd azt mondják a készítői, nem erre a fajtára volt kidolgozva.
A lábon állva átevickélt betegség talán még rosszabb, mert ágyba fekve három nap alatt kihevered, és még pihensz is, különben meg két hétig tart és fennáll a veszélye, hogy másokra is átragasztod, esetleg nem kúrálod ki rendesen, ami később komplikációkhoz vezethet. Olyan érzés kerít hatalmába, mintha a környezeted felett lebegnél, a betegséggel töltött napjaidat mintha átaludnád, ami az alatt történik, mintha egy álom töredéke lenne.
De manapság az influenzát nem betegségként kezelik, egy állapot, s aki ágynak esik tőle, gyenge, vagy kényes. Hiszen ott van a sok csodagyógyszer, a pezsgő, a krémes, a zselés, a szirupos, a szilárd, toroknak, mandulának, gégének, citrommal, mézzel, majoránnával, köménnyel, bodzával, szóval mindennel, ami egy mezőn az utadba akadna. Ahhoz, hogy a társadalom elismert tagja legyél, legalább három gyógyítási módot ismerned kell. Képes vagy önmagad diagnózisát felállítani, szakértelemmel veszed elő a megfelelő orvosságokat a házi patikából.
Intelligens gyógyszereket tömsz magadba, mindenféle orr-, toroktisztítót szagolgatsz, és azt számolod, kibírod-e tüsszentés nélkül azt a negyed órát, amit buszon kell eltöltened. Mert egy kis náthától nem áll meg a világ. Annyira harcolsz a betegség ellen, ami alattomos módon ki akar zökkenteni a hétköznapjaidból, hogy észrevétlenül kétszer annyi dolgot vállalsz magadra. S mindezt azért, hogy ne gondolják, gyenge az immunrendszered, nem ijedsz meg egy kis köhögéstől, mert ez már nem trendi.
Közben nem is gondolsz a legyengült szervezetedre, ami minden más megpróbáltatás mellett küzd a gyógyulásért, te pedig kizárólag mesterségesen vagy hajlandó segíteni neki, mert más módszer sok időbe telne. Ennyit nem veszíthetsz, nincs időd magaddal törődni, azt majd elvégzik a vitaminok.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.