VEZÉRCIKK – Az EMNP eddigi választási szerepléseinek, valamint a romániai magyar politikai erőviszonyok ismeretében nem számít meglepetésnek az alakulat döntése, miszerint nem vesz részt önállóan a decemberi parlamenti megmérettetésen.
2016. október 09., 19:262016. október 09., 19:26
A párt már a négy évvel ezelőtti törvényhozási választáson sem váltotta be az RMDSZ-szel szembeni alternatíva megerősödésében bízók táborának reményeit, hiszen a képviselőházi és a szenátusi jelöltlistája még a szavazatok egy százalékát sem szerezte meg. És nem sikerült az áttörés az idei helyhatósági választáson sem, amelyen az öt évvel ezelőtt létrehozott alakulat nemhogy látványos „térhódítást” nem ért el az erdélyi önkormányzatokban, de addigi pozícióit is alig-alig tartotta meg.
Ekképpen még úgy is lehetetlen küldetés lett volna jelöltlistákkal nekivágni a decembernek, hogy az EMNP elmondhatja magáról: egyedül képvisel alternatívát az RMDSZ–MPP alkotta szövetséggel szemben az erdélyi magyar politikai palettán. Viszont a teljes távolmaradás mégiscsak presztízsveszteséget jelentett volna az alakulatnak, így a független jelöltek támogatása amolyan „részt veszek is, meg nem is” megoldás, amely a lehető legkisebb kockázatot hordozza az EMNP számára. Megadja ugyanis a pártnak azt a lehetőséget, hogy egy-egy független jelölt sikerét teljes mellszélességgel felvállalja, másrészt kudarc esetén mégsem az alakulat neve és jelképe kerül előtérbe.
A döntés tehát arról árulkodik, hogy az EMNP belátta: önállóan sem az ötszázalékos, sem az alternatív küszöböt nem képes átlépni. Bár ez a beismerés látszólag az RMDSZ-nek kedvez, a valóságban a szövetség helyzete lett nehezebb. Ha ugyanis az esetleges kudarcot, a bukaresti parlamentből való kiesést 2012-ben még ráfoghatta volna az EMNP által „elvett” szavazatokra, idén már kizárólag önmaga lesz a felelős a választási eredményéért. Ami csak az RMDSZ (megkopott, ciklusról ciklusra apadó) támogatottságán és tekintélyén, az MPP-vel kötött megállapodás (valamint az ezt övező torzsalkodások) lecsapódásán, valamint az erdélyi magyaroknak a politikától való egyre nagyobb elfordulásán, ennek hatásain múlik majd.
Vagyis a néppárt „félig indulásának” az RMDSZ számára is megvannak a következményei: már nem riogathat a parlamentből való kiesés veszélyével, és nem mutogathat ujjal a magyar politikai ellenfélre. Egyedül kell elvinnie a balhét.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!