VEZÉRCIKK – Bár nyilvánvalóan nem választható el a választási kampánytól az egészségügyi minisztérium által a napokban meghirdetett, a túlzott antibiotikum-fogyasztás ellen irányuló harc, üzenete természetesen megfontolandó.
2016. november 22., 18:592016. november 22., 18:59
Amint azt már jócskán megszokhattuk, rendszerint kampányidőszakban kerül előtérbe számos régóta megoldásra váró probléma, ilyenkor hirtelen sokkal égetőbbnek tüntetik fel a gondokat, mint máskor. Ebben a periódusban kiderül, hatványozottan akutak a bajok, kiküszöbölésük forgatókönyvét pedig lendületesen lebegtetik az illetékesek a szavazók előtt, úgy is mondhatnánk, húzogatják orruk előtt a mézesmadzago(ka)t.
Jó kérdés persze, hogy mi valósul majd meg a gyakorlatban a választások lejárta után. Ahogyan kérdés az is, miért főként a korteskedés hevében történik az például, hogy vehemensen felhívják az orvosok, betegek, gyógyszergyártók figyelmét, antibiotikumot csak akkor szabadna szedni/rendelni, amikor valóban szükség van rá, valamint hogyha az ember fölöslegesen szedi a gyógyszert, nem éri el a kívánt hatást, viszont azt kockáztatja, hogy a jövőben védtelenné válik a baktériumok ellen. Hiszen a mellékelt ábra szerint az emberek nemcsak kampányidőszakban szednek nyakló nélkül antibiotikumot: Románia az Európai Unióban második helyen áll az antibiotikum-fogyasztás tekintetében, ami azt jelenti, hogy naponta 600 000 lakos vesz be effajta gyógyszert.
Az egészségügyi tárca vezetője „rímelő\" párhuzamot vont a túlzott antibiotikum-fogyasztás és a választási kampány idején elhangzó hazugságok között, és kétség nem fér hozzá, igaza lehet. Mint mondta, az antibiotikumok általában megölik a baktériumokat, a kampányban pedig vége-hossza nincsen a hazudozásnak, viszont amiként a fölösleges antibiotikum-szedés miatt kialakul a rezisztencia, azonképpen a polgárok is immunissá válnak a politikusok hazugságaira. Tegyük viszont hozzá, hogy védtelenek is a kortesidőszakban elhangzó, sokszor pusztán ígéret szintjén maradó szólamok ellen. Éppúgy, mint olyankor, amikor választaniuk kell: beveszik-e az orvos által rendelt antibiotikumot, vagy számolnak a fertőzés esetleges szövődményeivel.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!