JEGYZET – A nagy alkotók közt nincs civakodás a miatt, kinek a nyelve szebb, régibb, méltóbb az értékekhez.
2017. március 01., 23:072017. március 01., 23:07
Nem, az Arany János nagyságrendű költő a fordítást ugyanolyan fontosnak tartja, mint az eredeti szövegeket. És nemcsak szóban, hangzatos kijelentésekben, hanem a kitartó, megfeszített munkában is. Nem mutogatott másra, ki mit tett vagy nem tett, ki tartozik ezt vagy azt megtenni, ő tette a magáét egész életen át.
Például Shakespeare-t is annyit fordított, amennyit bírt. Szótárból, önerőből, autodidakta módon tanulta meg a nyelvet úgy, hogy tökéletesen szót értett azzal az angol irodalmárral, akivel felvette a kapcsolatot a Shakespeare-darabok kapcsán. Az már irodalomtörténeti legenda, hogy amikor az illető angol irodalomtörténész ellátogatott Aranyhoz, nagyon gyorsan kiderült, hogy szót csak írásban tudnak érteni, éppen Arany szótárból vett, „betűhű” nyelvtudása miatt. De az írással nem volt hiba, sikerült a társalgás.
Arany János kilencven évvel fiatalabb irodalmi „dédunokája”, a száztíz éves születési évfordulóját májusban ünneplő Dsida Jenő feltehetőleg tudta az említett esetet és talán azért, talán tiszteletteljes szeretetből, dédapja iránt magának sokat megengedő pajkosságból fonta Aranyt és Shakespeare-t egybe A pántos kapukon túl versének egyik szakaszában, váratlan, nagyon jól eső csattanóval. „Ez itt a költők esti promenádja, / amott, hol az Uránus lángja gyúl, / Arany János lakik s népes családja: / az öreg itt is verseket gyalul, / vagy ha Shakespeare, a leghívebb barátja / toppan be hozzá este szótlanul, / borozgatnak s a borzasbajszú szittya / a morcos ánglust magyarul tanítja.”
Igen, így is lehetne! És még ilyenebbül! Akinek „a morcos ánglus” és kortársai olyan sokat köszönhettek, s akinek neve összeforrt a szigetor-szág reneszánszkori drámairodalmával, I. Erzsébet királynő nemcsak előszeretettel olvasta Seneca ókori római írástudó, Néró császár nevelője darabjait, de trónra lépése előtt lefordította angolra a Hercules Oetaeu tragédia második, a magas rangú embereket fenyegető veszélyekről szóló karénekét, rímtelen jambusokban. Nem unalomból tette, hanem megbecsülésből, tiszteletből. Kicsinyes ember képtelen mások tudását, hozzáértését elismerni, az tele van önmagával, csak azt tartja nagyra, amit ő csinál. Az talán ki is nevetné Dsida Jenő ötletét. Pedig lehet így is! Nemcsak Arany Shakespeare-fordítása természetes: ha kortársak lettek volna, esetleg nemcsak a drámaíró, de talán még az uralkodó is tanult volna Aranytól – magyarul!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!