JEGYZET – Szomorú, hogy az egészségügy nem hajlandó gyógyulni. Hiába váltják egymást a miniszterek, röppennek fel újabbnál újabb ötletek, gyorsan szét is pukkannak a levegőben.
2017. február 28., 23:232017. február 28., 23:23
És marad minden a régiben. De ott tartunk, hogy azt mondjuk, bárcsak maradna! Hisz olyan mélységek felé zuhan, ami már a képzelet határait feszegeti. Ezúttal nem az időnként előkapott oltáshisztériára gondolok, a beadni vagy megóvni dilemmára, ami végső soron mindenki privát zónájának az ügye, hanem a sürgősségi sebészetre. Ezt nem a beteg dönti el, nem divatos beavatkozásokról van szó, hanem életmentésről.
Döbbenten hallottam, hogy az egyik legjobb nevű fővárosi kórházban felmerült: pénz hiányában a kora délután lejáró műszak után ne operáljanak, mert túlórát senkinek nem tudnak fizetni. A pénz nagyhatalom, ez kétségtelen, de vannak olyan műtétek, amiket nem lehet összecsapni, folyton az óramutatót figyelni, mikor ér el a műszak végét jelző pozícióra. És amikor eléri, odacsapni a műszereket, hogy vége. Nem, ilyen nincs, ilyen nem lehet, nem szabad lennie. Akinek még csak fel is merült hasonló az agyában (bocsánat, a koponyaüregében!), annak nincs mit keresnie az egészségügyben. Különösen nem döntéshozó állásban.
Az emberi élet mindannyiunk ügye, akinek nincs semmi baja, az sem maradhat közömbös. A törődés nem egyik-másik orvos vagy kórház ellen felpiszkálni néhány nagyszájút, akik orvosi műhibáról ordítoznak, aztán a jól megkavart cirkusz után gyorsan minden elhal. Azok pedig, akiktől négy éven át az egész ország sorsa függ, azon agyalnak, hogyan ússzák meg a piszkos pénzek eltulajdonítása miatt a börtönt, és sürgős zárkareformokat követelnek, megérdemelnék, hogy egy kórteremben töltsék le a büntetésüket, hátha eszükbe jutna az egészségünkkel is törődni, nemcsak a zsebük és bankszámláik dagasztásával! Készítettek arról kimutatásokat, hogy a ledarált huszonhét év alatt hány új iskolát és kórházat építettek állami költségvetésből? Hány orvost próbáltak meg itthon tartani vagy valamiképpen visszahívni? S ha esetleg vannak ilyen számok, a döntéshozók közül hányan érdeklődtek irántuk? Nem puszta kíváncsiságból, hanem jobbítási szándékkal.
Kényelmes ez az idült állapot, könnyen szolgál válaszul sok kérdésre: nincs pénz, az előzőeknek sem volt, majd egyszer talán lesz. Közben pedig rongyrázásra, fennhéjázásra mindig bőven akad. Mert a kapzsiság heveny betegség, azt sürgősen és gyorsan lehet és kell kezelni. Mindünk szégyenére!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!