VEZÉRCIKK – Olyan, mint valami összeesküvés-elmélet: az 1989-es forradalom során pozícióba került új katonai és politikai hatalom képviselői szándékosan keltettek káoszt, hamis információkkal szórták meg a közvéleményt, egymásnak ugrasztották a védelmi és a belügyi tárca egységeit, utcára küldték a polgárokat, szándékosan provokáltak halálos kimenetelű fegyveres összecsapásokat – csak azért, hogy hatalmukat megszilárdítsák.
2016. november 03., 20:082016. november 03., 20:08
Csakhogy mindezt nem valamelyik konteóoldalon vagy összeesküvés-elméletekre, a világ fölötti uralmat átvenni akaró gyíkemberek tetteinek leleplezésére szolgáló magazinban olvashatjuk. Hanem a bukaresti legfőbb ügyészség katonai osztályának közleményében, amely a forradalom dossziéjában található iratok alapján arra a következtetésre jutott, hogy az új vezetők így járhattak el, ezért emberiesség elleni bűncselekmények gyanújával rájuk is kiterjesztette a nyomozást.
Az ügyészek ezzel gyakorlatilag hivatalossá tették az eddigi gyanút, hogy a forradalmat a kommunista párt második-harmadik vonalának helyzetbe került illetékesei – élükön Ion Iliescuval – eltérítették (vaskosabb megfogalmazás szerint ellopták), hogy ezáltal menthessék át hatalmukat, és hozzanak létre egy olyan, „sajátos demokráciát”, amelyben elvileg ugyan többpártrendszer van, azonban a közélet minden területét ők tartják irányításuk alatt. Módszereik a hatalom megszilárdítására, illetve megtartására ezt követően sem változtak, hiszen 1990 véres márciusa, illetve a bányászjárások is hasonló forgatókönyv szerint zajlottak, céljuk pedig az volt, hogy idejekorán elfojtsák a helyzet normalizálására, a magyar közösség jogos igényének teljesítésére, a valódi parlamenti demokrácia megteremtésére irányuló törekvéseket.
Befolyásukat jelzi, hogy huszonhat évnek kellett eltelnie, amíg a legfőbb ügyészség hosszas huzavona, az ügy közfelháborodást keltő lezárása, majd a felháborodás miatti újranyitása nyomán meg merje tenni azt a lépést, hogy a lehető legsúlyosabb gyanút is megfogalmazza az akkori események főszereplői, irányítói ellen. Az emberiesség elleni bűncselekmények gyanújára vonatkozó közleménytől a konkrét vádemelésig persze még sok van, de azért reménykeltő, hogy a még élő felelősök – élükön Ion Iliescuval – mostantól úgy hajthatják le esténként a fejüket a párnára, hogy az a kínzó aggodalom marcangolja őket: utolsó éveiket nem villájukban, hanem egy börtöncellában tölthetik.
Ehhez még azt tennénk hozzá: a kép akkor lenne teljes, ha a forradalom dossziéja mellett végre az 1990-es marosvásárhelyi magyarellenes pogrom ügyében is újraindulna a vizsgálat. Élünk ugyanis a gyanúperrel, hogy ha tüzetesebben átnéznék a dossziét, ebben az ügyben is a forradalom idején elkövetett vérengzés miattihoz hasonló vádakat lehetne megfogalmazni.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!