2011. március 21., 09:222011. március 21., 09:22
Hadd tartson történelemórát a mócoknak, ha van hozzá bátorsága – gondolhatják, akikben derültséget és elismerést vált ki az Országos Adóhivatal főnökének eme húzása –, sikerült megmutatni annak az izgága magyarnak, hogy ki az úr az országban. És valljuk be, kellett is a népszerűség Blejnarnak, hiszen az elmúlt hetekben szinte mindennaposak voltak az arra utaló jelzések, hogy ő állhat a vámhivatalokban kiépült bűnszövetkezet piramisának a tetején; hogy meglehet, ő a királynő a korrupció sakktábláján. Csibi Barna a március 15-i bemutatójával a magyarok többsége előtt is leírta magát. Ha azonban a Mócföldön lesújt rá a népharag, az adóhivatal főnöke farag belőle hőst.
Féléves mócföldi kiküldetése azt is jelzi, hányadán áll a kormányzat a demokráciával, milyen mértékben kíván érvényt szerezni a hatalmi ágak szétválasztása, a különböző ágak hatékony működtetése elvének. Nem lepne meg, ha kiderülne, az abrudbányai adóhivatalban nem volt szükség Csibire. Őt ugyanis nem azért helyezték át, hogy jobban működjék a csíki vagy az abrudi hivatal. Büntetni akarták az áthelyezéssel. Megregulázni. Márpedig a demokratikus elvek szerint, de akár az alkotmány értelmében is Romániában a bíróságok jogköre, hogy büntessenek. Nem is a mócoké, nem is az adóhivatali főnököké. 1989 őszén Tőkés Lászlót próbálták hasonló áthelyezéssel kiszakítani temesvári környezetéből. Amikor ez nem sikerült, a körülötte lévőket próbálták eltávolítani hasonló eszközökkel.
Baráti köréből kit a cernavodai atomerőműhöz, kit a bukaresti Nép Háza építőtelepére küldtek a szolgálati érdekre hivatkozva. De hasonló tőről fakadt az az elképzelés is, hogy a bunkósbotokkal felszerelt krajovai munkásokkal veressék szét a temesvári „huligánokat”, később pedig a Zsil-völgyi bányászokkal a bukaresti Egyetem téri „golánokat”. Csibi Barna áthelyezésével eme régi eszközökhöz nyúlt vissza az adóhivatal főnöke. Rosszul tette. Ha Csibi vétett az ország törvényei ellen, tettét az ügyészségnek kell kivizsgálnia, és egy korrekt tárgyalás végén a bíróságnak kell ítéletet mondania fölötte.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!