VEZÉRCIKK – A tervek szerint a latinos temperamentumhoz és ízlésvilághoz méltó látványelemekkel gazdagított gálával, karneváli hangulattal hétfőre virradóra véget ér a riói olimpia.
2016. augusztus 21., 19:022016. augusztus 21., 19:02
Amelynek az előzmények ismeretében talán az a legnagyobb érdeme, hogy többé-kevésbé zavartalanul lezajlott, a kisebb-nagyobb szervezetlenség és malőrök ismeretében ugyanakkor nagy tételben nem mernénk fogadni arra, hogy a következő száz évben ismét olimpiát rendeznek Dél-Amerikában. A korábbi ötkarikás játékokhoz hasonló Rio de Janeiróban is megannyi világraszóló sportteljesítmény, csúcs született, amellyel persze együtt jár a kudarc és a csalódás is.
Megkockáztatható, hogy az idei olimpián minden eddiginél hangsúlyosabban célkeresztbe került a sportolók teljesítményük, illetve sikertelenségük alapján történő megítélése. Ami nagyon sokszor egyfajta jelképes megkövezésbe csapott át. Az áldozat elmondása szerint az Orosz Birkózó Szövetség elnöke annyira nehezen viselte, hogy az egyik orosz birkózó nőnek nem sikerült érmet szereznie Rióban, hogy részegen bántalmazta a sportolót, ütögetve a fejét.
Mivel ez a hozzáállás teljesen felháborító és megengedhetetlen, továbbá nem hiszünk abban, hogy a sikertelen sportolók teljesítményét imigyen kellene honorálni, nagyon reméljük, hogy a szakági vezetőt még azelőtt menesztik, mielőtt a gépe Moszkvában landolna. Bár kevésbé sikeres teljesítményt mindkét oldalon jegyeztek, sem a magyar, sem a román edzők részéről nem történt hasonló megnyilvánulás, ellenben a nagyközönség soraiban itt is, ott is tapasztalni jó adag verbális agressziót.
A románoknál a gyengécske dicsőséglistán kívül főleg a tornászok (le)szereplése fájó, számos magyar honfitársunk esetében pedig gyakorlatilag minden lesajnálni való kudarc, ami nem hozott érmet. Sőt sokan már a felkészülésükre fordított költségvetési pénzeket is visszakérnék a dobogóról lemaradt olimpikonoktól. Ami, valljuk be, óriási igazságtalanság azokkal a sportemberekkel szemben, akik éveken, évtizedeken keresztül napi nyolc-tíz órát keményen edzenek, és a maguk erejéből megszerezték az olimpiai részvétel jogát. Vagyis már bebizonyították, hogy valamiben a legjobbak. „Nekem aztán egyetlen sportoló sem tartozik magyarázattal és bocsánatkéréssel. Nincs olyan olimpiai eredmény, amelyért elnézést kéne kérni” – üzente Pásztory Dóra kétszeres paralimpiai bajnok úszó a kritizálóknak.
Tény, hogy Cseh Laci, Gyurta Dani vagy a férfi vízilabda-válogatott riói szereplése csalódást keltő, viszont el kell ismerni, hogy ilyen a sport, egyszer fent, másszor lent, ugyanezek a sportemberek pedig korábban óriási örömöt szereztek az egész nemzetnek. Amely igazán büszke lehet rá, hogy két magyar is szerepel a riói játékok tíz legeredményesebb sportolója között. Ami ismét csak azt bizonyítja, amit a szurkolói pólók elmés Hunbelievable-felirata hirdet: hogy a magyarok tényleg hihetetlen teljesítményekre képesek.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!