2008. december 29., 21:052008. december 29., 21:05
Az általánosan tételezett helyes gyakorlat fogalmába törvénytisztelő polgárként nehéz beleerőszakolni azt, hogy gyakorlatilag államként működjék az államban, és egyaránt fitytyet hányjon a tulajdonjogra, egy település lakóinak véleményére és a civilizált együttélés gyakran íratlan, ám az emberi jóérzés által mégis betartandónak ítélt szabályaira.
A román ortodox egyház ugyanakkor az elmúlt tizenkilenc évben éppen a fent leírt módon viselkedett, önkényes terület- és templomfoglalásait utólag kísérelte meg szentesíttetni az önkormányzatokkal, amikor már kész tény elé állította őket. A mostani nyárádszeredai eset is jelzi azonban – mintegy száz ortodox hívőnek kívánják a 93 százalékban magyar többségű kisváros főterén fölépíteni a harmadik templomot –, hogy szó sincs itt a hívek valós lelki igényéről, arról, hogy az új templomok építése az Úr nagyobb dicsőségét szolgálná. Az ügy az Erdélyben zajló szimbolikus küzdelem egyik újabb csatája, amelyben bizánci stílusú hagymakupolákkal kívánják hirdetni, ki is az úr a házban – még ha a templom amúgy rendszerint kong is az ürességtől.
A gyakorlat hátteréről hadd említsük meg azt, amit egy építész súgott meg egy újságírónak (nem Nyárádszeredában, hanem egy másik „fronttelepülésen”): az ortodox egyház képviselője által kiadott ukáz értelmében a felépítendő új templomnak kívülről impozánsnak és díszesnek kell lennie. A befogadóképességét azonban a lehetőség szerint korlátozni kell – hogy joggal mondhassák: még így sincs elegendő tér a hívek lelki épülésére.
Egyesek szerint ez lenne hát manapság a helyes vélemény és gyakorlat. Hogy stílusosak legyünk: lelkük rajta.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok