2009. április 28., 10:522009. április 28., 10:52
A magyarázat kézenfekvő: választási megfontolásból. Már 2007-ben tudni lehetett, hogy idén két alkalommal is, az európai parlamenti, valamint az államfői megmérettetés során urnák elé hívják a szavazópolgárokat, márpedig ezeket megelőzően nem is nyílhat kiválóbb alkalom egy kongresszusnál az RMDSZ politikai üzenetének tematizálására, a kampányolásra.
Egyrészt semmilyen rendkívüli körülmény nem indokolta az alapszabály- és a programmódosítást (a Tőkés László vezette EMNT-nek a Kulturális Autonómia Tanácsba történt bevonását az SZKT is elrendelhette volna), másrészt viszont nyilvánvaló, hogy a szövetség miniparlamentjének ülésére – kampány ide vagy oda – sem a román államelnök, sem a kormányfő nem látogatott volna el.
Bejött tehát az RMDSZ stratégáinak a számítása, a kolozsvári kongresszuson jóformán mindenki ott volt, aki számít a román belpolitikában, joggal erősítve a magyar politikusoknak a szövetség megkerülhetetlenségéről vallott elvét. Nem tudni azonban, hogy pillanatnyi hasznán túlmenően mennyi hozadéka lesz az RMDSZ körüludvarlásának hosszú távon az alakulat és az erdélyi magyarság számára.
Csak nagyon kevesen vehették készpénznek például Traian Băsescunak a kulturális autonómiát szavatoló kisebbségi törvény parlamenti elfogadását sürgető állásfoglalását, amikor a jogszabály jegelése éppen az elnökkel szimpatizáló demokraták lelkén szárad. Talán Emil Boc és az államfői posztra pályázó Crin Antonescu fellépése még tisztességesebbnek is mondható, hiszen meg sem próbáltak ígérgetni, igaz, a liberális pártelnök a neki járó vastaps erejéből is lemérhette, adott esetben ki mellé sorakozik fel a magyar szervezet az elnökválasztás második fordulójában.
Másrészt hosszú távon Tőkés László, a közös EP-lista vezetőjének távolmaradása sem jósol felhőtlen és zökkenőmentes perspektívát a magyar összefogás tekintetében, még akkor sem, ha feltételezzük, hogy a tiszteletbeli elnöki tisztségtől hat évvel ezelőtt éppen az RMDSZ kongresszusa által megfosztott püspöknek bizonyára egyetlen része sem kívánta ugyanezen a fórumon való megjelenést.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok