2009. május 08., 13:172009. május 08., 13:17
Emellett pedig az az érzése az embernek, mintha a labdarúgáson kívül más nem is létezne, és abból is kizárólag a román foci uralja a világelitet: egy húszoldalas, napi kiadványból tizenhat oldalt rendszerint a román első osztály ural, egy-két oldal jut a külföldi focinak, a maradékot pedig nagylelkűen – egyéb sportágak címmel – a többieknek szentelik, így kerül egy oldalra a kézilabda, a Forma–1 és a rögbi. Igaz, néha abban sincs köszönet, ha behatóbban foglalkoznak valamely sportággal.
Itt van annak a bulvár sporthetilapnak az esete, amely egy kosárlabda-mérkőzésből is képes volt románellenes összeesküvést és szeparatista tüntetést kreálni. Történt ugyanis, hogy a sepsiszentgyörgyi női kosárcsapat egy Kárpátokon túli gárda ellen játszott, és a mérkőzésen egy ütközés nyomán az ellenfél egyik játékosának felhasadt az orra. Az incidenst egyszerű meccsbalesetnek minősítette a játékvezető és a megfigyelők is, ennek ellenére a lap szerint a sepsiszentgyörgyi csapat arra készült, hogy lemészárolja a románokat, és a székely szurkolók is arra biztatták kedvenceiket, hogy gyilkolják meg az ellenfelet.
A lap egyik legütősebb megállapítása szerint a tudósító úgy érezte magát a mérkőzésen, mintha Koszovóban lett volna. Ami speciel tényleg jókora baromság, legjobb tudomásom szerint ugyanis a koszovóiak zömmel nem sportmérkőzéseken rendezték a szerbekkel fennálló vitás kérdéseket, és a nézeteltérések elsimításához rendszerint jóval több Kalasnyikovot használtak, mint mondjuk Spalding-labdát.
Az írás szerzője ráadásul azon tény fölött is nagyvonalúan elsiklik, hogy az inkriminált ütközés zöld-fehér, azaz sepsiszentgyörgyi mezben játszó szereplőjét Olga Cazacnak hívják, és történetesen moldovai. De hát persze ezektől a moldovaiaktól is minden kitelik, hiszen eszük ágában sincs Romániával egyesülni, ráadásul még autonómiát is biztosítanak a kisebbségeiknek. Az pedig – mint tudjuk – Bukarest szerint száz kosármeccsnél és ezer Kalasnyikovnál is pusztítóbb bír lenni.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok