VEZÉRCIKK – Harminc év. Ennyi idő telt el azóta, hogy nemzetközi labdarúgótornán utoljára fölcsendült a magyar Himnusz, hogy utoljára lehetett a piros-fehér-zöld mezes válogatottnak szurkolni.
2016. június 13., 20:142016. június 13., 20:14
Az 1986-os mexikói világbajnokság történéseire a mai harmincas generáció még halványan emlékezhet, ám a legutóbbi Európa-bajnoki szereplésre már ők sem: még leírni is furcsa, hogy már 44 éve történt. Vagyis generációk nőttek fel úgy, hogy a vébéket vagy Eb-ket lelkes kibicként, a „nagyokra\" irigykedő kívülállóként szurkolták végig, német-, angol-, olasz- vagy spanyoldrukkerként űzve-hajtva a számukra szimpatikus válogatottat. Nos, ennek ma szakad vége: a magyar nemzeti tizenegy este Bordeaux-ban lép pályára az osztrákok ellen a franciaországi Európa-bajnokságon.
Dzsudzsák Balázs, Király Gábor, Böde Dániel és a többiek harmincévnyi „ínség\" után kiharcolták a részvételt a kontinensviadalon, így végre magyar szurkolóként a sajátjainknak drukkolhatunk.
Tanulságos, hogy három évtizednek kellett eltelnie ahhoz, hogy ez végre megtörténjen, még tanulságosabb, hogy milyen körülmények között. A siker akkor jött el, amikor a mentalitásban múltban ragadt magyar, illetve a nemzetközi mezőny másod- vagy harmadvonalához tartozó, de legalább drága külföldi edzők után sikerült olyan professzionális felkészültségű szövetségi kapitányokat találni, akik tudásukat a világ egyik legjobb bajnokságában szerezték, és a korszerű szakmai elveket a magyar keret képességeihez igazítva, profiként, célorientáltan végezték a dolgukat.
Dárdai Pál és utódja, Bernd Storck sem kapott a keze alá sokkal jobb vagy rosszabb játékosanyagot, mint elődeik, de ők tudták, mit akarnak, és azt is tudták, hogyan kell a fiúkat motiválni ahhoz, hogy végre teljesüljön a rég óhajtott cél. Persze az Eb-részvétel nem öncél, a legfontosabb az lenne, hogy a válogatott tagjai magabiztosan játszva, tudásuk legjavát nyújtsák. Ezért szurkol ma a bordeaux-i stadionban, valamint Magyarországon, illetve a határon túl a képernyők előtt több millió magyar.
Mert tudjuk: ha sikerül tudatosítani, hogy a magyar foci nem eleve vesztesnek született, nem kell ismét harminc évet várni a következő Eb-szereplésre.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!