2009. január 16., 12:572009. január 16., 12:57
A képlet egyszerű. Ha a taláros testület történetesen rendjén valónak találja a Boc-kormány rendeletét, miszerint a jövőben a nyugdíjasok nem juthatnak egy időben állami jövedelemhez is, akkor a krasznai és szilágycsehi kórházak lehúzhatják a rolót, mivel mindkét intézményben kizárólag nyugdíjas orvosok dolgoznak. Mivel kényszerhelyzetben nem az aktív tevékenységet választanák, a vidéki praxisra pedig fiatalabb kollégáiknak nem fűlik a foga, mintegy 35 ezer ember orvos nélkül maradna.
Kormányzati szempontból az alkotmánybírósági vétó első olvasata az, hogy a jogász végzettségű, a törvény betűjének „mindenekfölöttiségét” untig ismételgető miniszterelnök szekundát kapott jogtudományból. Hiszen az állami fizetések és a nyugdíj halmozásának tiltásáról szóló rendeletről ordított, hogy ellentmond az alkotmánynak és a munkához való jogot szavatoló nemzetközi egyezményeknek, arról nem beszélve, hogy korosztályok közötti hátrányos megkülönböztetésre nyújtana alkalmat. Másrészt a Boc-rendeletről lerítt, hogy kidolgozói nincsenek tisztában a romániai közállapotokkal.
Mindemellett a bukaresti nagykoalíció egyelőre nemhogy a kampány során tett ígéretei gyakorlatba ültetését képtelen elkezdeni, de az állam alapvető működését feltételező intézkedésekkel is híjával van. Miközben a román jobb- és baloldal decemberben még nemzetmentőként igyekezett eladni magát, a választók napról napra kénytelenek ráébredni, hogy a jelenlegi hatalom egyszerűen alkalmatlan gátat vetni például a lej mélyrepülésének vagy a munkanélküliség rohamos növekedésének. Arról nem beszélve, hogy a költségvetés kidolgozása csigatempóban halad.
Rossz belegondolni, mi történt volna Romániában az elmúlt hetekben, ha az ország történetesen feleannyira függne az orosz gáztól, mint a térség többi állama.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok