2009. január 15., 11:042009. január 15., 11:04
Nem látok más utat, mert elfogadhatatlannak tartom, hogy mindössze pár éves gyermekem napi tíz órát görnyedjen különböző, számomra is bonyolultnak tűnő tankönyvek felett. Mint teszi azt barátaink másodikos kisfia: napközi rendszerben jár iskolába, elméletileg négyig bent a suliban megtanul mindent. Ez így is volt elsőben, de az év végén sírva fakadt, mert az osztályában csak az a húsz gyerek kapott jutalomkönyvet, aki zsinórban kitűnőt kapott. Neki becsúszott egy jó minősítés, és búcsúzhatott az oklevéltől.
Hogy ez még egyszer ne történhessen meg, most már otthon is tanul még néhány órát, összesen tehát napjában cirka tízet. Ebből jó sokat románt. Hiszen a háromszéki gyerekek egyötöde nem kapott átmenő jegyet az egységes román dolgozatra. Ők biztos nem tanulták naponta legalább négy órát az állam nyelvét, ami ugye, megmondták, hogy nem lehet idegen. Édesapja magyar, édesanyja román – a kisfiú gyönyörűen beszéli mindkét nyelvet, magyar iskolába jár, és megdöbben, amikor a másodikos román könyvben nem érti a szót: tuciuriu. Nehezen találunk rá a magyar megfelelőjére: a szürke valamilyen árnyalata, valószínű ónos.
Jó, hogy legalább ezt tudja a gyermek, ha már tésztaszűrőt, fogvájót nem tud majd vásárolni a román boltostól. Tanítónő barátom meséli, kisöccse a zöldségeket és a gyümölcsöket tanulta románul. Nem is volt gond, de a káposzta valahogy megfogta. Nem és nem ment a fejébe a fránya káposzta fránya román neve. A pedagógus nagytestvér sietett a segítségére: majd eszedbe jut a vázáról. Kikérdezéskor a kisöcs diadalittasan vágta rá a káposztára: kancsóle. Szóval plázacica lehetne a lányom, kiegyensúlyozott, derűs, nem agyonhajszolt és stresszes. Csak még azt kell kiderítenem, a plázacicának kell-e tudnia románul, s reménykedhetek, hogy mire a sarj megnő, Szentgyörgyön is megépül a pláza.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok