2008. december 02., 09:212008. december 02., 09:21
A nagyfokú abszenteizmus ráadásul annál súlyosabb, hogy sokan úgy vélték: a jelölt személyét, és nem a pártot előtérbe helyező uninominális rendszer olyanokat is az urnákhoz csalogat, akiknek elegük lett az arctalan pártlisták kínálatából. Hogy nem így történt, az vészjelzés a hazai politikai osztály számára, amely képtelen megszólítani a szavazásra jogosult polgárok több mint felét. E tekintetben az erdélyi magyarság hozzáállása semmivel sem bizalomgerjesztőbb, pláne, hogy a rendszerváltás óta a közösség körében mindig nagyobb volt a szavazókedv, mint a többség esetében. Az RMDSZ-nek alaposan ki kell elemeznie például a Kovászna megyei lakosság választói érdektelenségét. Még mielőtt kijelentenék, hogy a közösségnek töretlen a bizalma az RMDSZ iránt, a szövetség vezetőinek azon is el kell gondolkodniuk: meddig lesz elég a parlamenti küszöb átlépéséhez, hogy négyévente néhány százezerrel kevesebb magyar szavaz a tulipánra.
A választások másik lényeges következtetése: a politikai versenyben nem elég első helyen végezni ahhoz, hogy győztesnek kiáltsa ki magát a megméretkező. 2004-hez hasonlóan hiába nyertek ezúttal is a szociáldemokraták, ha továbbra is kénytelenek ellenzékben maradni, feltéve persze, ha a demokrata-liberálisok és a liberálisok egyformán komolyan gondolják a jobboldali erők összefogását. És itt persze rögtön a legérdekesebb, hogy a négy évvel ezelőtt 31 százalékkal hatalomra jutott DA Szövetséget alkotó két pártnak most úgy sikerült összehoznia a parlamenti többséget, hogy a narancsos koalíció felbomlása óta kígyót-békát kiáltottak egymásra. A következő napok során elválik, a baloldal hatalomra kerülésének elkerülése érdekében hajlandóak-e félretenni nézetkülönbségeiket. Az érdekes kompromisszumok mindenképp a részletekben rejlenek majd.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok