2011. március 17., 09:392011. március 17., 09:39
Valamennyi közös nevezője, hogy pártpolitikai szempontok határozzák meg a dolgok előremenetelét, pontosabban azok egy helyben topogását, ahelyett hogy pártpolitikai szempontoktól függetlenül, vagy ilyen esetekben azokat összehangolva a közös szülőföld fejlesztése állna mindenekfelett. És mindenek szeme előtt. A Gyilkostóhoz kapcsolódó idegenforgalom huszonegyedik századi, egyáltalán vendégcsalogató és -marasztaló szintre való emelése kapcsán (is) terjedő gyilkos kór azt sejteti, hogy a kormányzati szerepben, tehát az akár belföldi, akár uniós forrásokhoz könny(ebb)en hozzáférő RMDSZ erőpolitikát folytat.
Mert a Hargita megyei tanácselnök ajánlata – miszerint hozzanak létre közhasznú társulást a még hiányzó pénz megszerzéséhez – tulajdonképpen azt a változatot is magában hordozza, hogy az RMDSZ vezetése alatt álló megyei önkormányzat részvétele nélkül is léteznek és – mai divatos szóval élve – lehívhatók a szükséges források. Másrészt: ha valóban igaz, hogy az MPP-s polgármester vezette Gyergyószentmiklós költségvetése – akárcsak a szintén MPP-s polgármester által vezetett Baróté – évről évre csökken, legyen szabad ebből kiolvasnom a hargitai és háromszéki, RMDSZ-es vezetés alatt álló megyei tanácsok abbéli szándékát, hogy a helyi keretek faragásával próbálják csorbítani az ellenzékiek népszerűségét.
A politikának ez nyilvánvaló velejárója, csak az a baj, hogy ez a fontosabb, és nem az adott helységek/vidékek fejlődése, lakosságának jobb léte és jobb közérzete. Fogadok, hogyha Gyergyószentmiklósnak ma RMDSZ-es polgármestere lenne, közhasznú társulás nélkül sem lenne akadálya a szükséges források meglelésének. Vidékeink fejlesztése márpedig a kötelező közös nevező csoportjába tartozik. Mert a szülőföldnek s azon utódainknak akkor is létezniük kell, amikor mi, RMDSZ-estől és MPP-stől már rég nem leszünk. A szülőföld felvirágoztatását különben is mind az RMDSZ, mind az MPP zászlajára tűzte. Hasznosabb volna tehát nem ragozni, hanem tenni érte.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!