Greenspan és a felelősség

A volt jegybankár ugyanis egy interjújában arról beszélt: a jövőben is várhatóak a most első születésnapját ünneplőhöz hasonló válságok a világgazdaságban, mert ez az emberi természetből adódik. Szerinte minden pénzügyi válság különböző természetű, de van egy alapvető közös okuk: az emberek a hosszú prosperitás időszakában megingathatatlanul képesek hinni abban, hogy a jólét folytatódik. Emlékeztetett, hogy a mostani válság az amerikai nem elsőrendű – subprime – jelzálogadósi körből indult ki, de bármely más oka is lehetett volna, „ha nem ez, akkor valami más előbb-utóbb bizonyosan előkerül”.

Azért ez ritka komoly szakmai elemzés, megnyugtató, hogy a globális pénzügyek irányítási rendszerének egyik legfontosabb pozícióját épp az idézett úriember töltötte be. Hiszen így most már világos: a válságért, amely bankok tucatjait döntötte be, vállalkozások százait lehetetlenítette el és munkahelyek ezreit foszlatta semmivé, kizárólag a telhetetlen és ostoba polgárok a felelősek.

Akik nem elégedtek meg azokkal a javakkal, amelyekkel addig rendelkeztek, hanem mindig többet és többet akartak, ezért aztán voltak olyan pofátlanok, hogy éltek az amerikai bankok nyújtotta hitellehetőségekkel, amelyek keretében még a semmilyen munkahellyel, jövedelemmel és fedezettel nem rendelkező igénylőknek is bőkezűen nyújtottak ingatlanhitelt, valahogy majd csak lesz alapon. Ezek az elvetemült élősködők képesek voltak besétálni a bankba és fölvenni azt a kölcsönt, amely nélkül többségük álmodni sem mert volna ingatlanvásárlásról, pedig a pénzintézetek nem két, csupán egy kézzel dobták utánuk az álomszerű hitellehetőségeket.

Ez pedig tényleg az önmérséklet példátlan hiányára vall. Ha a válságelemzéshez annyira nem is, a felelősség elkenéséhez kitűnően ért Greenspan mester. Azért elgondolkodtató, hogy a pénzügyi világ vezető nevei mennyire nem tanultak a történtekből, és mennyire szeretnék saját, vaskos felelősségrészüket rálőcsölni a pénzügyileg jórészt analfabéta, a hangzatos banki ajánlatoknak bedőlő polgárokra. Félreértés ne essék, szó nincs itt a kapitalizmus demagóg, kommunista vagy nemzetiszocialista fogantatású bírálatáról, amely szerint a bankárok nem mások, mint a globális karvalytőke zsoldosai.

Meggyőződésünk, hogy az egyéni jólét biztosításához és a társadalom lehetőségekhez képest korrekt működéséhez a szabad piacra szükség van. Ugyanakkor nem mindegy, hogy a piac hogyan működik: az egészséges önkorlátozás, a túlzó profithajhászás csábításának való ellenállás, a minimális szintű korrektség és moralitás nélkül a szabad piac nem több szabad rablásnál. Úgyhogy a klasszikust parafrazálva összegzésképpen csak annyit jegyeznénk meg: a jövőben is várhatóak a most első születésnapját ünneplőhöz hasonló válságok a világgazdaságban, mert ez a gátlástalan bankári természetből adódik.