VEZÉRCIKK – Bár még jó fél év van hátra a nyolcadikosok kisérettségijéig, egész biztosan sok diák, tanár és szülő számára okoz fejtörést a vizsgára való felkészülés.
2016. december 14., 19:342016. december 14., 19:34
A romániai magyar nyolcadikosok jelentős hányadának nem könnyű megfelelőképpen ráhangolódni a komplex megmérettetésre, különös tekintettel a román nyelv- és irodalom követelményekre. Hiszen változatos szókincset használva kellene könnyedén érvelniük és bizonyítaniuk, helyesen megfogalmazott, okos gondolatokkal előrukkolniuk irodalmi szemelvények kapcsán, alaposan kéne ismerniük a nyelvtant, hogy megbirkózzanak a mondattani, alaktani, hangtani feladatokkal.
Sokszor abszurd és lehetetlennek tűnő vállalkozás átmenni ezen az akadálypályán, hiszen az átlagos erdélyi magyar gyermeknek rengeteget kell kínlódnia ahhoz, hogy eleget tegyen az elvárásoknak – még akkor is, ha többé-kevésbé érti vagy beszéli a románt. Az már csak ráadás, hogy valószínűleg a román ajkú felvételizők nagy hányadának sem könnyű a megmérettetés, amely az elmúlt években felhalmozott irdatlan mennyiségű lexikális tudásra alapoz. Az elvárások pedig nem tesznek különbséget: a magyar ajkúnak pont úgy kell számot adnia romántudásáról, mint a többséginek. Azt most tegyük zárójelbe (bár megérne egy misét), hogy az oktatási rendszer arra is fittyet hány, hogy 14 éves kor körül a kamasz szellemére, lelkére és fizikumára is hatványozottan ránehezedik a felnövéssel járó változások súlya: pont a felnőtté válás folyamatának talán legnehezebb időszakára időzíti a kisérettségit és persze a felkészülést.
Mit is tehetnének a mostani nyolcadikosok? Ők már nem tartoznak a szerencsések közé, akik a jövőben talán kevesebb házi feladatot kapnak, könnyebb lesz az iskolatáskájuk – persze csak abban az esetben, ha nem változtatják meg egy tollvonással a választások előtt napvilágot látott miniszteri rendeletet. Úgyhogy éppúgy fel kell készülniük a kisérettségire, mint ahogyan a korábbi generációknak, akik jól, rosszul, de vették az akadályokat, igazodva a körülményekhez. Aztán kilencedik-tizedik osztályos korukra elfelejtették a vizsgára megtanult anyag legnagyobb részét, érettségi előtt pedig kezdődött minden elölről.
Hogy mit tehetnek a szülők? Zsebükbe nyúlnak és kifizetik a magánórákat, mint az előző generációk szülei, csak hogy a felvételiző értse valamennyire Slavici, Sadoveanu vagy Arghezi szövegeit, és csússzon át valahogy a vizsgán. Ahogy az érettségi előtt állók szülei közül is sokan ezt teszik. És hogy mi egyebet tehet a tanár, mint amit az előzőkben: megpróbálja a lehető legjobban feltarisznyálni a diákokat. És még egyvalamit tehetnek mindannyian: reménykedhetnek a csodában, hogy másképpen lesz. Talán jövőre vagy a jövő utáni évben. Vagy valamikor.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!