HIRDETÉS

Generációk, akadálypályák

Kiss Judit 2016. december 14., 19:34

VEZÉRCIKK – Bár még jó fél év van hátra a nyolcadikosok kisérettségijéig, egész biztosan sok diák, tanár és szülő számára okoz fejtörést a vizsgára való felkészülés.

A romániai magyar nyolcadikosok jelentős hányadának nem könnyű megfelelőképpen ráhangolódni a komplex megmérettetésre, különös tekintettel a román nyelv- és irodalom követelményekre. Hiszen változatos szókincset használva kellene könnyedén érvelniük és bizonyítaniuk, helyesen megfogalmazott, okos gondolatokkal előrukkolniuk irodalmi szemelvények kapcsán, alaposan kéne ismerniük a nyelvtant, hogy megbirkózzanak a mondattani, alaktani, hangtani feladatokkal.

Sokszor abszurd és lehetetlennek tűnő vállalkozás átmenni ezen az akadálypályán, hiszen az átlagos erdélyi magyar gyermeknek rengeteget kell kínlódnia ahhoz, hogy eleget tegyen az elvárásoknak – még akkor is, ha többé-kevésbé érti vagy beszéli a románt. Az már csak ráadás, hogy valószínűleg a román ajkú felvételizők nagy hányadának sem könnyű a megmérettetés, amely az elmúlt években felhalmozott irdatlan mennyiségű lexikális tudásra alapoz. Az elvárások pedig nem tesznek különbséget: a magyar ajkúnak pont úgy kell számot adnia romántudásáról, mint a többséginek. Azt most tegyük zárójelbe (bár megérne egy misét), hogy az oktatási rendszer arra is fittyet hány, hogy 14 éves kor körül a kamasz szellemére, lelkére és fizikumára is hatványozottan ránehezedik a felnövéssel járó változások súlya: pont a felnőtté válás folyamatának talán legnehezebb időszakára időzíti a kisérettségit és persze a felkészülést.

Mit is tehetnének a mostani nyolcadikosok? Ők már nem tartoznak a szerencsések közé, akik a jövőben talán kevesebb házi feladatot kapnak, könnyebb lesz az iskolatáskájuk – persze csak abban az esetben, ha nem változtatják meg egy tollvonással a választások előtt napvilágot látott miniszteri rendeletet. Úgyhogy éppúgy fel kell készülniük a kisérettségire, mint ahogyan a korábbi generációknak, akik jól, rosszul, de vették az akadályokat, igazodva a körülményekhez. Aztán kilencedik-tizedik osztályos korukra elfelejtették a vizsgára megtanult anyag legnagyobb részét, érettségi előtt pedig kezdődött minden elölről.

Hogy mit tehetnek a szülők? Zsebükbe nyúlnak és kifizetik a magánórákat, mint az előző generációk szülei, csak hogy a felvételiző értse valamennyire Slavici, Sadoveanu vagy Arghezi szövegeit, és csússzon át valahogy a vizsgán. Ahogy az érettségi előtt állók szülei közül is sokan ezt teszik. És hogy mi egyebet tehet a tanár, mint amit az előzőkben: megpróbálja a lehető legjobban feltarisznyálni a diákokat. És még egyvalamit tehetnek mindannyian: reménykedhetnek a csodában, hogy másképpen lesz. Talán jövőre vagy a jövő utáni évben. Vagy valamikor.

Ön szerint ez:
Jó hír
Rossz hír
HIRDETÉS
0 HOZZÁSZÓLÁS
HIRDETÉS
HIRDETÉS
HIRDETÉS