2008. december 19., 16:342008. december 19., 16:34
A bíróság döntése azért üdvözlendõ, mert enyhén szólva taplóság, ha állampolgárok egy csoportja olyan egyenruhát ölt, amitõl úgy néz ki, mintha átmenet lenne vitéz Csepü Palkó, a tiszteletes két pej csikajának jókedvû abrakolója és egy sújtólégnyomást szenvedett nyilas keretlegény között, és utcára vonul. Majd lengetni kezd egy olyan zászlót, amely, amellett, hogy kétségkívül történelmi lobogó is, mégiscsak egy gyilkos mozgalomra is emlékeztet, és közli, hogy márpedig itten nemzeti önvédelem lesz, és akinek nem tetszik az árpádsáv, az SZDSZ-re szavaz, nem zavarják a homokosok, ne adj’isten, cigánybûnöz, annak lesz nemulass.
Mondom, maga a betiltás ténye dicséretes, hanem az indoklás az kissé meredek. Az ítész ugyanis úgy vélte, önmagában a félelemkeltés mechanizmusa alkalmas lehet mások jogainak megsértésére, csakúgy mint a külsõ megnyilvánulások. Mert akkor ezen az alapon minimum életfogytiglan járna minden horrorfilmrendezõnek és -producernek, hiszen õk elõre megfontolt szándékkal, nyereségvágyból követik el a félelemkeltést, ráadásul folytatólagosan. Igaz, Alfred Hitchcockot vagy John Carpentert még senki sem látta a Los Angeles-i utcákon terepszínû ruhában, a Konföderáció zászlaját lobogtatva, ostorozni a négerbûnözést, úgyhogy lehet, hogy õk ezért úszták meg.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok