2009. szeptember 09., 11:062009. szeptember 09., 11:06
Talán mégis jobb azonban, ha megelégszünk annyival, hogy megállapítsuk: a főként az autóipart sújtó gazdasági válság ellenére a Fordnak sikerült betartania két évvel ezelőtt tett ígéretét és beindítania a termelést abban az üzemben, amely amúgy nem a sikeresség mintaképe, hiszen korábban a néhány évvel ezelőtt csődbe ment dél-koreai Daewoo tulajdonában állt.
A bukaresti hivatalosságok lelkendezései ellenére azért a Ford európai elnöke, John Fleming bejelentése, amelynek értelmében 2011-ig nem terveznek további munkaerőt felvenni, jelezte, hogy az autóipari óriást sem kerülte el a válság, ezért vállalt kötelezettségét, a munkaerő megtartását betartja ugyan, ám jelentősebb fejlesztésre egyelőre nemigen lehet számítani. Ezért aztán dőreség lenne a gyáravató kapcsán arról beszélni, hogy lám, Románia számára már véget is ért a válság, arra hivatkozva, hogy bár a térség többi országában csökkent a legyártott gépkocsik száma, itt a világ egyik legnagyobb konszernje mégis beindította a termelést.
Az mindenképpen örvendetes, hogy a beruházás megvalósult, és a Ford lát perspektívát a romániai üzemben, a helyzet viszont az, hogy ez elsősorban minden bizonynyal a még a szlovákiainál is olcsóbb munkaerőnek köszönhető, illetve annak, hogy az új gyárat nem zöldmezős beruházásként kellett létrehozni, hanem egy már erre az iparágra szakosodott gyárcsarnokot kellett átalakítani. Ezért aztán bármennyire is rosszul hangzik ez a munkavállalók számára, a válságból kivezető egyik út éppen ez, a munkabérek további, jelentős arányú növekedésének lassítása lehet.
A másik romániai autógyár, a Dacia sikere is azt jelzi, hogy válság idején az alacsony bérköltséggel dolgozó gyártók kerülnek előnybe, ami a piaci részesedés növekedése mellett a munkahelyek megtartását, sőt számuk növelését is lehetővé teszi. Arról nem is beszélve, hogy a gazdasági alap nélküli béremelések befagyasztása az inflációt is lassíthatja. Ezért talán mégsem alaptalan a remény, hogy a Ford beruházása mégiscsak pozitív fordulatot hoz a hanyatló gazdaság számára.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok