Az ember a barátait megválogathatja, a családtagjait azonban nem – a közismert mondás kísértetiesen illik Traian Băsescura, aki a napokban többször is magyarázkodni kényszerült öccse miatt.
2014. június 22., 19:592014. június 22., 19:59
Mircea Băsescu csúnya megvesztegetési és zsarolási ügye roppant kényes helyzetbe sodorta az államfőt, aki 2004-ben kezdődött elnöki pályafutása legfőbb vívmányának éppen az igazságszolgáltatás függetlenségének megteremtését tartja. Ezt a nimbuszt azonban alaposan megtépázhatja fivére „szédelgése\", akiről a korrupcióellenes ügyészség azt állítja, hogy kenőpénzt fogadott el egy köztörvényes bűnözőtől annak fejében, hogy közbenjár annak felmentéséért.
És itt álljunk is meg egy szóra. Felfoghatatlan, mi járhatott a kisebbik Băsescu fejében, amikor évekkel ezelőtt összeszűrte a levet a craiovai alvilág illusztris tagjaként ismert Sandu Anghellel. Ráadásul olyan körülmények között, hogy saját bevallása szerint maga az államfő is figyelmeztette – vélhetően elsősorban a titkosszolgálatoktól származó információi alapján –, miszerint rossz társaságba keveredett.
Ne feledjük azonban, hogy ugyanezzel a roma klánvezérrel az államfő is mutatkozott már, felesége pedig aranypénzt kapott ajándékba tőle. Mindez 2009-ben, az államfőválasztás előtt történt, így nem zárható ki, hogy a kampányban a második mandátumára pályázó Băsescu sem válogatta meg, kivel találkozik, sőt a cigányokról megfogalmazott sarkos kijelentései ismeretében azt remélte, jó pontokat szerez a közösség tagjai körében, ha felkeresi őket.
Politikai ellenfelei persze megpróbálják felhasználni az elnök ellen a korrupciós ügyet, mint ahogy előző „családi botrányát\", idősebbbik lánya telekvásárlását is igyekeztek kampánycélokra használni. Mircea Băsescu feltételezett bűncselekményein túlmenően a kiterjedt ügyészségi nyomozás remélhetőleg arról is pontos képet ad majd, hogy játszott-e valamilyen szerepet a történetben az államfő, vagy egyszerűen járulékos áldozatként kell pironkodnia a testvére hibája miatt.
Ha „csupán\" az utóbbi eset áll fenn, akkor a lemondását követelni nem több politikai hiénára utaló magatartásnál. Annak a kormányfőnek az esetében különösen, akinél a visszalépés teljesen indokolt lett volna, amikor rábizonyították a plágium vétkét. Rá, és nem valamely családtagjára.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!