VEZÉRCIKK – Mi volt előbb: az erdélyi magyarság vagy az RMDSZ? Ha Kovács Péter ügyvezető elnök sajátos, az Átlátszó Erdély oknyomozó portálnak adott interjújából kivilágló logikáját mérvadónak tartanánk, akár még ezen az álkérdésen is elmerenghetnénk.
2016. május 10., 19:412016. május 10., 19:41
Csakhogy a szövetségnek a romániai magyar közösséggel fennálló viszonya egyáltalán nem tekinthető a tyúk és a tojás elsőbbségét firtató rejtélyhez hasonló dilemmának. Józan paraszti ésszel is könnyen és egyértelműen eldönthető, hogy erdélyi magyarok nélkül nem létezne RMDSZ sem (azazhogy valamiképpen mégis lehetséges volna, de azt etnobiznisznek nevezik), a magukat mégis magyaroknak valló kisebbségiek után pedig az alakulat nem eurómilliókat kapna a román költségvetésből évente, hanem mondjuk 1200 lejt, amennyit a Romániai Albánok Ligája.
Még ha nem is fogalmazna pontosan a kisebbségi közösségeknek nyújtott állami támogatást szabályozó törvény és kormányrendelet (de megteszi!), akkor is világos volna: ezt a finanszírozást az állam a magyar közösségnek szánja, az RMDSZ pedig parlamenti képviselettel rendelkező alakulatként haszonélvezeti jogot kapott ezeknek a forrásoknak a kezelésére. A jelek szerint az RMDSZ magát személyeskedésre ragadtató ügyvezető elnöke ezt nem hajlandó elismerni, ő amellett kardoskodik, hogy a román költségvetési juttatás az RMDSZ pénze, és csakis a szövetségre tartozik, hogy mire költi azt, illetve mennyivel számol el nyilvánosan.
Eközben nem akárki, hanem közvetlen felettese, Kelemen Hunor szövetségi elnök jelentette ki, hogy eddig sem volt és ezután sem lehet titok, hogy az RMDSZ mire fordítja a magyar közösség képviselőjeként neki folyósított közpénzt. A dolog nagyon is világos tehát, mindehhez pedig annyit tehetnénk még hozzá: bár a törvény nem követeli meg ugyan a tételes elszámolást a közösség irányába, ez egy, magából a közösségből vétetett politikai alakulat számára becsületbeli kérdés kellene legyen.
Persze az átláthatóság azzal a „veszéllyel” járna, hogy nyilvánvalóvá válna a pénz elköltésének módja. Ez azonban még mindig tisztességesebb lenne, mint a mostani feudális állapot, amikor az RMDSZ nem is számol el maradéktalanul, de elvárja, hogy rendszeresen újraválasszák.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!