2009. május 08., 13:452009. május 08., 13:45
Holott épp a tárcavezető és az államfő mögött álló pártok voltak azok, akik a tavalyi választási kampányban a kedvezőtlen gazdasági körülményeket nagyvonalúan semmibe véve ötvenszázalékos béremelést ígértek a pedagógusoknak, majd kormányra kerülve a válságra hivatkozva bérbefagyasztással „ajándékozták meg” őket. Ezek után meglehetősen nemtelen gesztus a tanfelügyelőket felelőssé tenni, amiért úgymond ők keltettek pánikot a pedagógusok körében azzal, hogy “félremagyarázták” a bérek befagyasztásáról szóló minisztériumi körlevelet.
Persze előfordulhat, hogy a „jó kifogás sose rossz” minősített esetével állunk szemben, és a tanfelügyelők most bejelentett menesztése valójában azért vált szükségessé, hogy a kormánypártokhoz közel álló, megbízható „káderekkel” lehessen őket helyettesíteni. Ami bele is illik a kabinet egész pályás letámadásra épülő taktikájába, hiszen a versenyvizsga nyomán kinevezett közalkalmazottak jogállását is oly módon kívánja megváltoztatni, hogy az új vezetőket politikai alapon lehessen kinevezni.
Ebbéli igyekezetében pedig a jelek szerint még az sem készteti megtorpanásra, hogy az alkotmánybíróság elmeszelte az erről szóló tövényt. Nem kevésbé visszás Băsescu elnök pedagógusellenes kirohanása sem. Az általa megfogalmazott vádak ugyanis egyértelműen azt célozzák, hogy a társadalmat a tanárok ellen hangolják, amiért azok a bojkottra vonatkozó fenyegetéssel meghátrálásra kényszerítették az őket hónapok óta hintáztató kormányt. Nem mintha a tanárok ötvenszázalékos béremelésére vonatkozó követelés jogos volna, vagy mintha a katedrák mögött kizárólag olyan tanerők ülnének, amelyek mindegyikéről meg lehetne mintázni az ideális pedagógus szobrát. De az mégis visszataszító, amikor valaki laza csuklómozdulattal a lovak közé dobja a gyeplőt, majd az okozott kárért a lovakat teszi felelőssé.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok