JEGYZET – Azért megnyugtató a tudat, hogy van, ami működik is ebben az országban. Például ott van az a helyzet, amikor az ember új lakásba költözve fokozatosan, az anyagi források függvényében elkezdi berendezni otthonát.
2016. december 11., 12:182016. december 11., 12:18
Ilyenkor fölkerekedik, és bútorüzlettől bútorüzletig, lakberendezési bolttól lakberendezési boltig vándorol, felmérendő a kínálatot. Hogy aztán körülbelül a huszadik boltban – miután az előző tizenkilenccel együtt már vagy harmadszor járta végig – lerogyjon egy kanapéra, és a hisztérikus kitörést csupán nagy nehezen visszafojtva közölje az asszonnyal: márpedig most már akkor sem megyünk haza étkezőbútor nélkül, ha kerge műbútorasztalosok potyognak az égből, nem érdekel, hogy a kinézett szetthez kínált asztal mérete nem a legmegfelelőbb, és a színek sem feltétlenül egyeznek meg az előzetes tervekkel.
Az eljárás ilyenkor az, hogy az ember kifizeti a kívánt termékek árát, a bútorüzlet alkalmazottai pedig fejüket bocsánatkérően ingatva közlik: mivel a kereslet rendkívül nagy, először le kell adni a megrendelést, le kell gyártani a kívánt bútorokat, azokat előbb le kell szállítani az üzletbe, majd ezt követően szállítják ki a kedves ügyfélnek. Az egész alig vesz több időt igénybe három-négy hétnél, és csak végső esetben fordulhat elő, hogy a november elején megrendelt bútor csak december közepére érkezzen meg. Az meg aztán tényleg csak a legvégsőben, és teljesen véletlenül, hogy csak januárra. De persze ez sem kizárható. Bónuszként a bolt vállalja az ingyen kiszállítást és összeszerelést.
A kimerült ügyfél ilyenkor hálásan hazavánszorog, és várja, hogy lehetőleg még az év vége előtt értesítsék. És ekkor történik meg a csoda: két és fél hét múlva megszólal a telefon, és az áruházból közlik, hogy megérkezett a bútor, így kedden már ki is szállítják, szerdán pedig összeszerelik.
A folyamat pedig ezt követően még olajozottabban halad: kedden kora reggel ismét szól a telefon, és közlik, hogy érkeznek. A hamarosan befutó szimpatikus fiatalember ráadásul azzal vidítja fel még jobban a kedves ügyfelet, hogy nem is kell szerdáig várni, azonnal hozzá is kezd a bútorok összeszereléséhez. Így aztán lelkesen elkezdi kipakolni a szerszámait, a kalapácstól az elektromos csavarhúzóig, látszik, hogy csak úgy buzog benne a tettvágy.
Mondjuk, ahhoz, hogy el is kezdhesse a munkát, nem ártott volna, ha előbb a bútorokat is kiszállítják.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
szóljon hozzá!