2009. október 30., 12:362009. október 30., 12:36
Az azóta eltelt évtized, az információk garmadával, riportokkal, háttéranyagokkal és véleményekkel megtöltött 2743 lapszám aztán mégsem őket igazolta, hanem azt a sok ezer olvasót, aki ennyi idő elteltével is igényli az erdélyi magyar közéleti napilapot. Persze hazudnánk, ha azt állítanánk: egyszerű sétagalopp volt a hátunk mögött hagyott tíz év lapszerkesztése.
Tíz évvel ezelőtt sem volt könnyű kormányozni a Krónika hajóját a politikai és a gazdasági érdekszférák szküllái és karübdiszei között, és az ilyen irányú befolyásolási kísérletek bizony sokszor kerülgették az újságírót azóta is.
A Krónika azonban mindig is ama kevés erdélyi magyar sajtóorgánumok közé tartozott, amelyben megvolt a kellő bátorság bárki és bármi bírálatára, legyen az politikus, vállalkozó, egyházfő, önkormányzati tisztségviselő vagy maffiózó. Nemhez, korhoz, valláshoz és nemzetiséghez való hovatartozástól függetlenül.
Tíz év távlatából talán most sokakat elragadna a hév, és beleesnének az öntömjénezés csapdájába. Mi nem tesszük, nem állítjuk magunkról, hogy mi vagyunk a honi magyar szakma jelenkori letéteményesei, és nem kívánunk dicshimnuszokat zengeni arról, hogy a Krónika a romániai magyar újságírás zászlóshajója. Mi a dicséretet és a bírálatot másra bízzuk, tudván tudva, hogy eddigi munkánknak mindkettőből egyaránt kijár.
A tekintetben azonban naponta tiszta lelkiismerettel fogjuk kézbe az egy nappal korábban öszszeállított lapot, és ülünk a képernyő elé írni-szerkeszteni a következőt, hogy pennánkat kizárólag szakmai szempontok vezérelték, és noha hibáinkat – merthogy volt példa ilyenekre is – sohasem szándékosan, csúsztatási vagy manipulációs szándékkal követtük el, egytől egyig felelősséget vállalunk értük.
Bízunk abban, hogy 1999. október 30-ához hasonlóan az olvasó ugyanígy felvállalja a mai és a holnapi Krónikát is. Sőt a 2019-ben megjelenőt is. Mi ugyanis nem állunk meg, hiszen lám: immár évtizedekben mérjük magunkat.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok