2009. szeptember 15., 11:112009. szeptember 15., 11:11
Megtörténhet azonban az is, hogy az oktatásügy reformját célzó törvénycsomag nem lesz az RMDSZ ínyére, és a szövetség támogatja a liberálisok bizalmatlansági indítványát, amelyet aztán a még kormányon lévő szociáldemokraták is megszavaznak. Ebben az esetben – Petre Roman ideiglenes kabinetje után – az Emil Boc vezette lesz Románia legrövidebb életű kormánya, a hazai politikai és közélet tematizálásában élen járó hármas jogszabálycsomag pedig valószínűleg eltűnik a történelem süllyesztőjében.
Persze épeszű ember a fenti forgatókönyvek egyikére sem venne mérget, mint ahogy az országos szakszervezetek által beharangozott tiltakozási akciókat sem szabad túlbecsülni. Hiszen lám, a tanügyi érdekképviseletek fenyegetőzése sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket: egy iskola nem akadt az országban, ahol a tanévnyitón „kibojkottálták” volna a pedagógustársadalmat és a diáksereget ifjúkori élményekkel és a „tanulni, tanulni, tanulni” lenini aranyszabállyal traktáló (értsd: kampányoló) politikusokat.
Holott ez lett volna a minimum, amit megérdemelt volna a politikai osztály a tanárok ötvenszázalékos béremeléséről szóló tavalyi ígéretdömping, majd a bérezési törvénytervezetbe foglalt megalázó koefficiensek után. De hát a hazai pedagógustársadalomban mindeddig még nem tudatosult: jogainak csak akkor szerezhet érvényt, ha meghiúsít egy vizsgaidőszakot. Lám, a bírák, az ügyészek számára nem okoz lelkiismereti kérdést, hogy hetek óta megbénítják az igazságszolgáltatás tevékenységét saját és az ágazat alulfinanszírozottsága miatt.
Persze a napról napra növekvő társadalmi feszültséget el lehet intézni azzal az Emil Boctól származó fordulattal is, miszerint a beharangozott reformok attól még lehetnek jók, hogy mindenki elégedetlen velük. No de mi történik, ha mégis a kormányfő szépérzéke bizonyul tévesnek?
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok