VEZÉRCIKK – Mintha valamilyen kegyelmi állapotot élnénk meg a szakértői kormány egyéves regnálása alatt. Ha csodákra nem is képes, például az ország gazdaságát, az infrastruktúra-fejlesztést nem is tudja a szükséges mértékben felpörgetni, és a nagy ellátórendszereket sem lesz képes rövid regnálása alatt talpra állítani, legalább erkölcsi szempontból elégtételt ad a polgárok azon részének, akik számára ez még jelent valamit.
2016. július 28., 19:562016. július 28., 19:56
Négy év után ugyanis eljutottunk oda, hogy legalább részben felelnie kell Victor Ponta miniszterelnöknek, illetve Gabriel Oprea korábbi miniszterelnök-helyettesnek azért, mert a jelek szerint szemérmetlenül csaltak doktori disszertációjuk megírásakor.
Tudjuk: egyáltalán nem volt véletlen, hogy Ponta esetében éppen 2012-ben került nyilvánosságra a plágiumvád, hiszen választási év volt, Ponta regnáló miniszterelnökként bizakodva tekinthetett a parlamenti voksolás elé, politikai ellenfelei viszont abban reménykedtek, hogy egy ilyen információ derékba töri a politikai karrierjét.
Nos ebben már csak egy országgal nyugatabbra is igazuk lett volna, Románia azonban sajátos törvények szerint működött. Hiába állapította meg két szaktestület is, hogy plágium történt, az egyiket gyorsan feloszlatták, majd csak egy harmadik, a Ponta pártbeli beosztottja által vezetett oktatási tárca alárendeltségébe tartozó bizottság álláspontját fogadták el, amely a másik kettővel szemben nem talált semmilyen rendellenességet a doktori disszertációban.
Ponta karrierje tovább ívelt felfelé, megnyerte a választást, és úgy tűnt, az ügy végleg elsikkad. Hogy nem így történt, ahhoz az kellett, hogy 2014-ben Ponta elveszítse az elnökválasztást. Az, hogy az első sokkban közleményt adott ki, miszerint lemond a doktori címről, jelezte: egyértelműen plágium útján szerezte, és azáltal, hogy nem ő lett az első ember az országban, attól tartott, hogy végül mégis felelősségre vonják. Persze amíg az ő kormánya volt hatalmon, ez nem történhetett meg, hiszen Oprea esetében sem látott plágiumot a minisztériumi szaktestület, hiába bizonygatta ennek ellenkezőjét az egyetemi etikai bizottság. Ponta lemondásának a címről sem lett konkrét hozadéka, hiszen az érintett intézmények a törvényi háttér hiányára hivatkozva nem léptek az ügyben.
Jelenleg azonban az oktatási miniszterre a jelek szerint nem nehezedik politikai nyomás, vagy ha igen, akkor sem törődik vele. Az egyetemi címeket hitelesítő szaktestület komolyan elkezdett dolgozni, és Ponta esetében már el is jutott addig, hogy a cím visszavonását javasolja. Ami máris láncreakciót indított el: több közszereplő pánikszerűen lemondott doktori címéről, jelezve, hogy azt nem korrektül szerezte.
Persze bárki mondhatja, hogy mindezzel a kormány a könnyebb ellenállás irányába mozdult el, hiszen a doktori címek visszavonása nem kerül pénzbe, nem igényel komoly szakmai erőfeszítést, nem létfontosságú nagyberuházás. Ami igaz is. A doktori címek visszavonásától nem tízszereződik meg rajtaütésszerűen az autópályák hossza, nem lesz világszínvonalú az oktatás és az egészségügy, és a bérek sem nőnek. Mégis, legalább egy kis időre úgy érezhetjük: Románia nem teljesen következmények nélküli ország.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!