2009. április 03., 12:472009. április 03., 12:47
Ilyenkor minden előzetes információ és szakértelem híján is azonnal ostorozni kezdik az atomerőműveket, haszontalannak és veszélyesnek bélyegezve őket. Holott a szakértők szerint az apokaliptikus víziók, amelyek új Csernobillal riogatnak, enyhén szólva is túlzottak. Jelenleg ugyanis az atomenergia az egyik legtisztább és legkörnyezetbarátabb energiaforrás, és a baleset-megelőzési óvintézkedések nyomán statisztikailag valószínűbb, hogy hamarabb siklik ki a Nagyvárad–Kolozsvár-gyors, vagy omlik be egy pláza teteje, minthogy súlyos baleset következzen be egy atomerőműben. Ráadásul a többség azt sem tudja, hogy Csernobilban – ahol amúgy valóban nem felelt meg az atomerőmű a korszerű biztonsági követelményeknek – sem üzemszerű működés közben következett be a tragédia. A személyzet épp egy biztonsági tesztet akart végrehajtani leállított reaktorokkal, ám bizonyos tervezési hibák és emberi mulasztások miatt a kísérlet végül katasztrófába torkollt. A korszerű, nyugati tervezésű erőművekben hasonló baleset be sem következhetne a magas szintű biztonsági előírások miatt – ami persze nem jelenti azt, hogy soha nem történhet malőr, de azért igencsak kicsi a valószínűsége. Az is furcsa, hogy az ellenzők még olyan körülmények közt is nemet mondanának a tisztább és hatékonyabb energiaforrásra, hogy a hagyományos, rendkívül szennyező fosszilis energiahordozók egyre drágábbak és egyre inkább szennyezik a környezetet. A tiszta, és az atomenergiánál is biztonságosabb nap- és szélenergia alkalmazása pedig igencsak gyerekcipőben jár, hatékonysága ma még alacsony, ára viszont igen magas. Jelenleg – amikor a földgázt és a kőolajat már nemzetközi zsarolásra használják egyes hatalmak – Erdélynek szüksége van a biztonságos, környezetbarát és hatékony atomenergiára. Legalább annyira, mint a székelykapu-felújítási programra.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok