Érdekből szeretni

A román miniszterelnök szerdai, az európai értékek és a kisebbségek jogainak tiszteletben tartását hangsúlyozó beszédét ugyanis a kontextusokat és a korábbi példákat is szem előtt tartva kell értékelni.

Ponta beszédének helyszíne egyáltalán nem mellékes: Strasbourgban szólalt fel, ahol a „messziről jött ember azt mond, amit akar”, kényelmes helyzetében bizonygathatta, hogy tanult a múlt hibáiból. Önostorozó stílusa nem véletlen, hiszen bizonyítania kell: már többször is említettük, hogy az európai partnerek a kormány tavalyi akcióit a jogállamiság elleni támadásként értékelték. Azért hangoztatja most lépten-nyomon a jogállamiság és a párbeszéd, a kompromisszum és az együttműködés melletti elkötelezettségét, mert Brüsszel szemében a Băsescu leváltására tett kísérlet miatt Ponta és kormánya teljesen hiteltelenné vált, aminek az ország issza a levét.

Amit tehát a kormányfő most művel, az kármentésként értékelhető, mivel nagyon szeretne jó pontokat szerezni Brüsszelben. Ezért mutatkozik hajlandónak Koszovó elismerésére, és ezért kért bocsánatot az egyházaktól javaik kommunisták általi elrablása miatt. (Hogy aztán egy hét múlva a kormánytöbbség megtagadja az egyházi levéltárak visszaszolgáltatását.) És ugyanígy érdekből kezdte el „szeretni” a magyarokat is. (Ahogy tavaly az volt az érdeke, hogy egy magyar ügy, a MOGYE magyar karainak megtorpedózásával buktasson kormányt.) Érdeke, hogy kisebbségbarátnak tűnjön, érdeke, hogy korrekt régiósítást és szabad jelképhasználatot ígérjen, mint ahogy az is érdeke, hogy a mindig lojális, simulékony RMDSZ legitimitását és a vele való kizárólagos együttműködésre való hajlandóságot túlhangsúlyozva a magyarokat elfordítsa az önrendelkezési követeléseket hangsúlyosabban megfogalmazó magyar pártoktól.

Mivel bizonyítási kényszerben van, a magyar politikai szervezeteknek a nemzetközi fórumok befolyását is kihasználva addig kell ütniük a vasat, amíg meleg. Egyértelművé kell tenni: Pontának nem ígéretekkel, hanem tettekkel kell bizonyítania, hogy „szeret” bennünket.