JEGYZET – A farkasordító hidegek közepette üdítőek azok a hírek, amelyek látszólag csak bizonyos elvek és nyelvek körül forgolódva hamisítatlan kispolitikai érdekeltségűek, valójában nagyon is beletartoznak a nagypolitikába.
2017. január 15., 19:512017. január 15., 19:51
A nézettségi mutatókat semmiképpen sem ugratta az egekig az a beszélgetés, amit akörül gerjesztettek, miszerint a fővárosban jónak látnák, ha egyes hivatalokban arabul és kínaiul taníttatnák az alkalmazottakat, mivel egyre több a Bukarestben tartózkodó arab és kínai. A beszélgetés során a fő gondot az okozta, hogy vajon találnak-e olyan tanárokat, akik szakszerűen tudnák megtanítani, ha nem is a két nyelv minden nyelvjárását, de legalább a két irodalmi nyelvet. Nem jutottak egyértelmű eredményre, de talán nem is ez volt a céljuk, inkább reklámfogásból csépelték a szót: lám-lám, mi mindenre kiterjed a városvezetőség figyelme.
Az én agyam viszont másképp működik: ha nyelvi problémákat hall, rögtön a saját anyanyelvem kezdi foglalkoztatni. Vagyis az arab és a kínai hallatán miért is nem indul be a magyar szóra azonnal kitörő többségi allergia?! Miért a sok levegőkapkodás, ha például egy gyerek hibásan fejezi ki magát az országocska nyelvecskéjén?! Holott a magukat zsírprofiként hirdető hírtévések nagy hadarásuk közepette olyan szarvashibákat ejtenek az anyanyelvükben, hogy egy öt-hatodikost amiatt akár pótvizsgára is utasíthatna a nagy hazafi tanára.
De vannak kettős mércével adagolt elvek is bőven. Például a moldvai nyelvet a Pruton innen csak románként, a Pruton túl moldvainak emlegetik, mivel ők teljes jogú, független állam. Bizony! Csakhogy a volt román államelnökkel az élen egyesek kitalálták, vissza kell ölelni az anyaország kebelére. Vissza?! Ezt a „nemes\" óhaját megerősítendő feleségével együtt felvette a szomszédos ország állampolgárságát. Nem tudok róla, hogy egy államelnök mandátuma lejártával állampolgárságot váltson, illetve egy másik országéval megkettőzze, de a balkáni szellem sok mindenre képes. Az új moldvai elnök sem szívbajos: már a kampánya során megkérdezte, mit szólnának, ha ő az erdélyi autonómiatörekvéseket támogatná, és beígérte az állampolgárság visszavonását. Nyert, megtette, ragaszkodva moldvai anyanyelvéhez. Csak úgy, elvből.
S ha elvek és nyelvek, akkor talán legegyszerűbben a dalai lámának tulajdonított gondolat oldaná fel a kétségeket, miszerint akkor lenne igazi béke, ha a világ minden népe ugyanazon a nyelven írt történelemkönyvből tanulna. Jó volna kipróbálni!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!