2009. október 26., 11:232009. október 26., 11:23
Ám a lista ismeretében nehéz elhessegetni az érzést: azt szándékosan oly módon állították össze, hogy az ellenzék számára elfogadhatatlan legyen. A „szakértői” kabinetbe ugyanis olyan feketeöves, Băsescuhoz hű PDL-sek is bekerülnének, mint Adriean Videanu, Vasile Blaga vagy Radu Berceanu, ezzel az erővel pedig magát az államfőt is fölvehették volna a névsorba – a parlamenti többség minden bizonnyal ugyanúgy teketória nélkül leszavazza majd.
A húzás nyomán immár egyértelmű, hogy Băsescunak esze ágában sincs véget vetni a jelenleg ügyvezető kormányként tevékenykedő Boc-kabinet megbuktatása nyomán kialakult interregnumnak (az ugyanis nyilvánvaló, hogy a névsor kialakításában ő is meghatározó szerepet játszott). Az államfő számára az az ideális, ha az elnökválasztás második fordulójáig – még ha megkötött kézzel is – a kizárólag az általa irányított PDL politikusaiból álló kisebbségi kormány marad hatalmon.
Nem feltétlenül azért, mert a tapasztalt belügyér Blaga majd jól gondoskodik a választások elcsalásáról (bár a tét ismeretében ez sem zárható ki), hanem azért, mert a kormány kinevezésének kérdése is részévé vált a kampánynak, és az új kabinet körül dúló presztízsharcban mindaddig ő van előnyben, amíg nem az történik, amit ellenfelei akarnak.
Márpedig azt ő maga jelentette be, hogy ha Croitoru kormányát leszavazza a parlament, akkor már egyenesen PDL-s politikust kér fel miniszterelnök-jelöltnek – ami egyenértékű azzal, hogy az ügyvezető Boc-kormány meghatározatlan ideig hatalmon marad.
Ez pedig komoly hátszelet jelent Băsescu számára, hiszen a demagóg kormánydöntések részeként a Boc-kabinet az egykamarás parlamentről szóló népszavazást is hajlandó megszervezni, hozzájárulva ezzel ahhoz, hogy demokratikus gyakorlat egyik alapvető eleme is az államfő újraválasztását szolgálja. Egyben pedig ahhoz is, hogy a sajátos romániai demokrácia még inkább „elszabottá” váljék.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok